„Ébresztő, kispajtás, a pénz nem alszik!”

Robert Kiyosaki A Gazdag papa, szegény papa című bestseller szerzője így vélekedik: „Az emberek azért küszködnek anyagi gondokkal, mert éveket töltenek az iskolában anélkül, hogy egyetlen szót is hallanának arról, miként kell bánni a pénzzel. Azt még megtanulják, hogyan dolgozzanak a pénzért, azt viszont nem, hogyan dolgoztathatják a pénzt a saját előnyükre.”

Már a fiatalok értékrendjében is kiemelt helyen szerepel a pénz, az önállóság, a függetlenség, ezt bizonyítják Gábor Kálmán, ifjúságszociológus kutatásai is. Úgy tűnik, elmúltak a gondtalan fiatal évek… „A korai önállósodás és az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása szükségessé teszi a fiatalok számára az egyre tudatosabb célkitűzést és az értékek egyre tudatosabb elsajátítását. Tehát vannak alapvető dolgok, amelyek tudatosodtak a fiatalokban, például, tovább kell tanulni, megfelelő iskolázottságot kell szerezni, illetve ahhoz, hogy élni tudjanak, tőkére és pénzre van szükségük. A fiatalok körében tehát létrejött egy kapitalista viszonyokat elfogadó réteg, amely belátja, hogy az anyagi javak és tőke megszerzése mindenképpen fontos.”

Nem találtam olyan kutatást, mely a felnőtt lakosságtól kérdezte volna meg, mit jelent számukra pénz. De reprezentatív minta nélkül is, saját tapasztalataimra hagyatkozva is joggal úgy érzem, hogy központi szerepe van. Robert Kiyosaki tétele szerint az életünk egy mókuskerék. Fizetéstől fizetésig élünk. A keresetünkre alapozzuk az életünket, a családunk életét. Reggel felkelünk, és estig dolgozunk. S ez megy egész életünkben. A mester ennek szemléltetésére létrehozta a Cashflow nevű társasjátékot, mely egy olyan edzőprogram, mely segít megmutatni a kiutat, s elvezet az álmainkhoz.

Miért van szükség pénzügyi tudásra? Honnét tanuljuk meg, hogyan kell bánni vele, hogyan gondoskodjunk magunkról? A szocializmusban az állam gondoskodott rólunk, azonban a jóléti államok válságban vannak. Az április eleji másfél millió embert megmozgató, s egész Európára kiterjedő tüntetések üzenete félreérthetetlen: „befellegzett” a jóléti államnak kontinens szerte. Politikai színezettől függetlenül immár Európa egyetlen kormánya sem képes finanszírozni a szociális kiadásokat. Hol a nyugdíjrendszer, hol az egészségügyi ellátás, hol a munkaerőpiac mutat válságjeleket, hol mindegyik együttvéve. Sem a jobboldal vezette Rómában, sem a baloldal által irányított Berlinben nem képesek megnyugtató választ adni a megszorítások ellen tiltakozó szakszervezeteknek. Hacsak nem azt, hogy az adott helyzetben a szakszervezetek is megpróbálhatnának konstruktív megoldásokat keresni a bénító gazdasági problémákra.” (Inotai Edit: Elfogyott a türelem, s a jóléti állam, Népszabadság)