Eljegyzés vagy házasság?

Panofsky 1934-es tanulmányában amellett érvel, hogy a festmény központjában lezajlódó jelenet egy privát házasság, mely két tanúval zajlik, köztük magával Jan van Eyck-kal, akik a pár háta mögött lévő domború tükörből jól látszódnak. Panofsky egyik érve, hogy a XVI. század közepén egy bizonyos Marcus van Vaernewijk nevű németalföldi történetíró Den Spieghel den Nederlandischer audheyt című munkájában megemlít egy "nagyon kis képet", amely magyarországi Mária udvarában van, és amely egy párt ábrázol, akik "Hűséggel összeházasodnak". Panofsky hipotézise szerint Vaernewijk valójában nem látta a portrét, csak spanyolországi ismerőseinek elmondásai alapján ismerte, és úgy gondolta, hogy a Hűség allegorikus figurája van a képen, a latin nyelvű forrást azonban félreértelmezte, mert a per fidem kifejezés abban a korban privát házasságot jelentette.

Campbell szerint Vaernewijk már a maga korában is egy hiteltelen krónikásnak számított, így nem lehet arra alapozni, hogy leírása az Arnolfini portréra vonatkozott, annál is inkább, mert az nem egy "nagyon kis kép".

Panofsky másik érve az esküvőre az ún. dextrarum iunctio, a kéz megfogása, pontosan a jobb kéz megfogása, mely alapvetően kellett a házasság törvényesítéséhez.  A portrén Arnolfini ugyanakkor kedvese kezét bal kezével tartja, jobb kezét pedig a nézőre merőlegesen feltartja maga elé. Panofsky szerint ez utóbbi a fides levata mozdulata, s mindkét gesztus a házasság szentesítésére szolgált. Ugyanakkor forrást nem tudott hozni a fides levata-ra, tehát – ahogy több szerző később feltételezi – egyszerűen csak kitalálta. Az, hogy a iunctio balkezes lett, véleménye szerint csak kompozíciós szempont.

Schabacker úgy érvelt, hogy a balkezes iunctio rangon aluli házasságot jelenthetett. Ezt azzal támasztotta alá, hogy esküvő esetén a pontos dátumot kellett volna felírni és nem csak az évszámot, holott Eyck három másik portréján a nap is szerepel.

Bedaux ezt tagadta, az angol II. Richárd és a francia Izabella közötti esküvő ábrázolását említette ellenpéldaként Froissart krónikájából, s inkább Panofsky-hoz csatlakozott a nézetben, hogy csak a kompozíció miatt fogja a férfi bal kezével kedvesét. Azt, hogy titkos házasság lett volna, ugyanakkor Panofsky-val szemben elveti, mivel  ez  nem  illett  volna  egy  ilyen  társadalmi  helyzetű  emberhez, mint Giovanni Arnolfini. Egyébként a házasság még otthoni körülmények között is érvényes lehetett, ha két tanú társaságában kélt egybe a pár.