Eltűnhetnek a régi nagy márkák?
Vajon pusztán a patinás márkanév elegendő-e a túléléshez, vagy a történelmi trandeknek éppen úgy alkalmazkodniuk kell a ma emberének ízléséhez, szokásaihoz, mint az újkori vállalatoknak.
Ugyan, kinek van ma ideje elmélázni a Wedgwood tányéron domborodó életképen vagy mondjuk a hazai porcelánmanufaktúra, a Herendi Viktória-mintás készletén? Mondhatnánk, ez a fogyasztói társadalom hozama. A patinás nevek eltűnésével azonban egész biztos, hogy szegényebb lesz a világ. Talán ilyen vetületből is érdemes gondolkodni a jelen gazdasági válságból kivezető lehetséges utakon. Mert ez is egy paradigmaváltás, amely esetleg segít elkerülni a hasonló helyzeteket.
Nem csak pénzkérdés
A történelmi manufaktúrák alapítói szinte egytől egyig a tökéletességre törekedtek. Josiah Wedgwood például kizárólag felsőkategóriás darabokat engedett ki gyárából, és állítólag ő volt az első, aki azt hangoztatta, hogy a formának a funkciót kell szolgálnia. Figyelmeztette munkásait, hogy ügyeljenek a fedelek illeszkedésére meg arra, hogy a kanna csőréből könnyen lehessen a teát kiönteni, vagy hogy a füleket kényelmesen lehessen fogni. Az akkor nagyon modern és ergonomikus porcelántárgyakról ma mégis egyesek azt tartják, hogy divatjamúltak. A vásárlók döntései is ezt igazolják: a luxusporcelán helyett inkább a jelentősen olcsóbb, trendi fazonú étkészleteket, ajándéktárgyakat keresik, még akkor is, ha hasonló árfekvésűek.
Sebők Orsolya
Fotó: Fényes Gábor
A cikk a Piac és Profit márciusi számának NHD rovatában jelent meg.
Hozzászólás zárolva.