Európaiként a Szaharában
Földváry Eszter idegenvezető több mint negyven éve kísér turistákat szerte a világban. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, de most ő is, mint a turizmusban dolgozók többsége kényszerszabadságon van. Szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt. Most a tuaregek földjére invitál minket Nigerbe.
Miután meglátogattuk a tuaregek fővárosát Nigerben, találkoztunk a helyi szultánnal és alkudoztunk a tevevásáron (ha nem is tevékre, hanem egyéb portékákra), helyi tuareg vezetőnkkel és fegyveres katonákkal dzsipeken indultunk el a sivatagba. Az út egy kiszáradt folyómederben a köves, homokos sivatagon át vezetett. A katonák időnként egy-egy kanyarnál megálljt parancsoltak, előre mentek felderíteni a terepet, hogy nincsenek-e útonállók a környéken. Szerencsénkre rablókkal nem találkoztunk, helyettük megláttuk az első, sótömbökkel megrakott tuareg tevekaravánt.
De kik is a tuaregek, a kék nép?
A tuaregek nevüket indigókék ruháikról kapták, amelyek kékre festik világos színű bőrüket. A magas elegáns férfiak mindig büszke harcosok voltak. A mai napig vándorolnak, ami egyre nehezebbé válik, hiszen öt ország határa húzódik azon a területen, ahol mindig is éltek. Tevetenyésztés és kereskedés a fő megélhetési forrásuk. Évszázadok óta ők szállítják az embereknek és az állatoknak egyaránt fontos sót keresztül a sivatagon. Igen híresek a tuareg ezüstművesek is. Csodálatos ékszereket készítenek, amelyeket nemcsak helyben adnak el, de Európában is értékesítenek.
Mi csak néztük őket, mint egy látomást egy kalandfilmből, ahogy a 40-50 tevéből álló karaván lassan vonult egy vonalban a horizonttal. Itt a Szaharában mindenütt csak kő és homok van, ezek formáját állandóan változtatja a szél. Olyan, mint egy holdbéli táj vagy egy szénbánya meddőhányója. Ezért is követtük az egyetlen biztos tájékozódási pontot, a folyómedret. Egyszer csak feltűnt egy néhány fácskából álló liget. Megálltunk kicsit megmozgatni elgémberedett tagjainkat. Egyszer csak előttünk termett egy kék asszony és ékszereket kínált a hölgyeknek. Hihetetlen volt, hogy órák óta várt ránk. Ahogy azt megtapasztaltuk, a tuaregek igen jó kereskedők, velük olcsóbb árat kialkudni szinte reménytelen.
Végre-valahára megérkeztünk a Timia oázisban lévő sátortáborunkba. Kényelmes sátrakban ágyak, ülőalkalmatosság és külön felépítve tisztálkodási lehetőség várt minket. A tábor közepén kialakított téren hamarosan vacsorához ülhettünk. Csodálatos élmény volt távol minden civilizációtól, a csillagos égbolt alatt beszélgetni, borozgatni.
Hozzászólás zárolva.