Európaiként a Szaharában
Földváry Eszter idegenvezető több mint negyven éve kísér turistákat szerte a világban. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, de most ő is, mint a turizmusban dolgozók többsége kényszerszabadságon van. Szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt. Most a tuaregek földjére invitál minket Nigerbe.
Amikor megkezdődött a felvonulás, a harcosok fehér tevéikkel felsorakoztak, majd vágtáztak egy kört a közönség előtt. Utána komótosan sétára fogták az állatokat, hogy mindenki megcsodálhassa nyergeiket, fejdíszeiket és persze a tevéiket.
Utánuk jöttek az asszonyok szamárháton. Az ő felvonulásuk még tovább tartott, meg kellett várni, hogy mindenki be tudjon állni a sorba a széles nyergeikkel. Ők is végig kocogtak a nagy téren. Majd megszólalt a zene, a férfiak húros hangszereken hagyományos zenét játszottak. Az asszonyok ritmusra tapsoltak és táncoltak, majd a férfiak folytatták a táncot. Mindegyikük túl akart tenni a másikon, ezért egyre komplikáltabb tánclépéseket produkáltak. A magyar, férfi ugrós tánc jutott róluk az eszembe, ahogy a legények szintén letáncolják egymást.
Közben persze volt időnk a nézőközönséget is megfigyelni. Az archaikus ruhák, a hagyományőrzés mellett a modern kor vívmányai is jelen voltak. A zenét kihangosították, mikrofonon keresztül tartották a beszédeket, több ember mobil telefonnal fényképezett és sokan terepjárókon érkeztek.
A műsor végén lassan szedelődzködtünk, nehezen tudtunk elszakadni a fantasztikus fesztiváltól. Este a tábortűznél még sokáig emlegettük a nap eseményeit, amelyek megkoronázták nigeri kirándulásunkat.
A tuaregek földjén kaland első részét itt olvashatod:
Hozzászólás zárolva.