Expedíció indul!
Nagyon szerettem volna ikreket. Mert ugye, milyen aranyos, amikor két egyidős kistesó integet a dupla babakocsiból, együtt játszanak szépen és egyforma, de különböző színű (foltmentes!) ruhácskákban feszítenek, miközben szülőanyjukat majd szétveti a büszkeség.
Na, ez most már csak múlt idő. Örülök, ha „egyes ikrem” alapvető igényeit tisztességgel ellátom, ideig-óráig elszórakoztatom és legalább fél órán keresztül böfimentes a szerelése. Az ikrek már csak néha-néha jönnek elő álmaimban. Rémálmaimban. (Minden tiszteletem az ikres anyukáké!!!)
Ahogy cseperedik csemeténk, egyre izgalmasabban telnek mindennapjaink. Kis csomagunkban hirtelen és ellentmondást nem tűrve, föltámadt a helyváltoztatás igénye. Alig ocsúdtunk fel a négykézláb közlekedés-pakolás megpróbáltatásaiból, máris a felállás nagy esésekkel járó gyakorlatához kellett hozzászoktatni megtépázott idegeinket. Bababiztos környezetben persze nem kellene izgulnunk a kiálló sarkok miatt, de műszaki vénával megáldott gyermekünk első dolga volt a sarokvédők és egyéb biztonsági fölszerelések azonnali hatályon kívül helyezése. A fiókot pedig mindjárt az első alkalommal olyan elánnal húzta ki, hogy nyomban el is tört a fogantyúja.
Babánk a fizika iránt is kivételes érdeklődést tanúsít: fáradhatatlanul tanulmányozza a gravitációt (az etetőszékből ledobált tárgyak segítségével), a gyorsulást (mindennel, ami gurítható), valamint a különböző objektumok kölcsönhatását (fémdoboz-fabútor, fakocka-fal, kislábas-padlócsempe).
Az, hogy roppant tanulékony, nem kifejezés. Elég volt egyetlen alkalommal egy kerek tálcán öt percig tologatnom (miket talál ki a kismama kínjában!), másnap ráült a szóban forgó tálcára és kérdőn nézett a nagymamájára, aki persze nem értette a dolgot.
Egy hiperaktív gyíkéval vetekedő mozgékonyságának eredménye, hogy néha bizony kibukik a túlfolyón ez meg az – de amikor egy extra adag egyenesen apuka ingzsebében landolt (elvitelre!), azt csak én találtam rendkívül viccesnek.
Azon viszont mindketten nagyon jókat derülünk, ahogy egyre újabb beszédhangokat talál ki magának: a repertoár rekedt, gonosz Hókuszpók hangtól a csikorgó ólajtón és a szirénázáson keresztül egészen az ártatlan kislányhangig terjed.
Nem véletlenül mondják, hogy jó, ha a fiúkkal az apjuk foglalkozik többet: a minap kisfiával való kezdetleges futballra emlékeztető tevékenység gyakorlása közben, anyukája így kiáltott fel: kapufélfa!
Hozzászólás zárolva.