Fürdőfűzér – fürdők egyben, mégis külön

A mosdóval szemben lévő falra került a vécé és a bidé – mindkettő Jika -, az öblítő pedig úgynevezett alacsonyan szerelhető tartály, vagyis hagyományosan működik, de kezelése éppoly kényelmes, mint a monoblokkosé, de – legalábbis a házigazda így tartja – kevésbé hajlamos a meghibásodásra, és könnyebben is javítható. A szaniterek kádhoz való közelségét ellensúlyozza, hogy mellettük már egy épített, burkolt párkány van. 

A tusolófülkés fürdőbe a háztartási helyiségen át vezet az út – az ide nyíló ajtó pont szemben van a hálószobaival -, ahová a mosógép került, és ahol még bőven van hely arra, hogy később egy szaunafülkét is be tudjanak majd tenni; a szükséges elektromos kiállást mindenesetre kiépítették.

A vendégfürdőben az igen tágasra tervezett, a Ravak üvegajtajával zárható zuhanykabinon kívül tulajdonképpen csak egy mosdó van, viszont a vendégvécét úgy telepítették – ezt a megoldást egy igen jó német szállodában lesték el -, hogy az a fürdőszobából és az előszobából is megközelíthető legyen. Így a kisebbik fürdő területét nem terheli más.

Az épített zuhanyfülke alját is a mindenütt használt padlólapokkal burkolták, de itt is van egy kis innováció. A nagyméretű kerámia miatt nem lehetett volna jól megoldani a vízelvezetést, így a lapokat fölnégyelték, ily módon viszont tökéletesen lefolyik a víz, sehol nem gyűlik össze. 

Érdekes, aszimmetrikus porcelánmosdót választottak ebbe a fürdőbe – a Keramag terméke -, megnyújtott oldala kiváló pakolóhely a mindennapi készülődés során.

A fürdő melletti mellékhelyiségbe – miután az vendégvécéként is funkcionál – egy picike Jika kézmosót és egy tükröt is tettek.

Mindhárom helyiséget Zalakerámia lapokkal burkolták, a falat mindenütt ugyanúgy, ugyanazzal a két színnel – bézzsel és terrakottával -, a padló színe azonban eltérő: a nagy fürdőt és a háztartási helyiséget a világos, a kisebbik fürdőszobáét és a vendég-mellékhelyiségét pedig a sötétebb tónusú csempe padlólapja borítja.