Hogyan szövi be életünket a világháló?

Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter által fémjelzett minisztérium egyik célja, hogy 2006-ra kétmillióval gyarapodjon a hazai internetezők tábora, és az otthon internetezők aránya elérje a 25 százalékot. Ehhez a Sulinet Expressz program folytatására, az internet-tarifák évi 15 százalékos csökkentésére van szükség, valamint arra, hogy a közösségi internet-pontokon minél többen megismerhessék, milyen előnyöket kínál számukra a világháló.

kommunikációs eszközök (mint például telefon, számítógép, internet, mobil, stb.) hozzáférési és használati különbségeit írja le. Ki, hol, milyen gyakorisággal fér hozzá, illetve használja ezeket az eszközöket? Leegyszerűsítve: ki, milyen gyorsan és mértékben tud jártasságot szerezni a digitális írástudásban, azaz ki, milyen gyorsan és mértékben tud az információs társadalom tagjává válni?

Napjainkban, amikor az általános fejlődést sokszor azzal jellemezzük, hogy haladunk az információgazdaság és az információs társadalom felé, nem gondolunk arra, hogy ez jó esetben is csak a világ népességének arra a 25-26 százalékára vonatkozhat, ahol az egy főre jutó GDP értéke eléri a háromezer dollárt. Az emberiséget a termelési szintbeli két nagyságrendnyi különbség mellett az évszázadokban mérhető fejlettségi eltérések is megosztják. Az össznépesség kereken negyedére vonatkoztatva beszélhetünk tehát az információgazdaságról és az információs társadalomról.

Genfben tartották az ENSZ által szervezett informatikai világtalálkozót. 2004. december 10. és 12. között. A találkozón a világ fejlett és fejletlenebb fele közötti informatikai szakadék megszüntetésének a lehetőségeiről volt szó. A szakértők szerint egyre nagyobb a „digitális szakadék” a világ fejlettebb és szegényebb fele között. A világon például ma becslések szerint már 650 millióan rendelkeznek saját internet-hozzáféréssel, ám döntő többségük (kb. 90 százalékuk) az iparilag fejlett országokban él, és egyedül az Egyesült Államokban az egyharmaduk.

A tanulmányok szerint a technika rohamléptekkel halad előre, hiszen 1993-ban még csak kevesebb mint egymillió internetezőt tartottak számon, 2002-ben pedig a számuk már meghaladta a 600 milliót, világméretű távközlési hálózatok születtek, aminek következtében ma elméletileg a világ összlakosságának a 95 százaléka számára biztosított a rádióadások, 89 százaléka számára a tv-adások vétele, és 81 százaléka számára elérhető a vezetékes vagy mobiltelefonok hálózata. A műszaki haladás áldásainak az élvezete azonban ma legfőképpen csak a világ fejlettebb felén élők számára biztosított.