Kalandjaink egy újszülöttel
Mióta kisbabával gyarapodtunk, minden nap tartogat számunkra valami meglepetést…
Amióta hazajöttünk a kórházból gyermekünk egy barátunk szavaival élve egész nap eszik, alszik és hasonlít. Ettől a sűrű programtól aztán alaposan megéhezik és még többet eszik. Amikor hazahoztuk a kórházból a maga 2430 grammjával olyan törékeny volt, hogy alig mertük megfogni. Aztán csak evett, evett és evett – alig érte el a 4 hetes kort és már 1 teljes kilót hízott. Gyors fejszámolás után egészen kétségbeesve állapítottuk meg, hogy két esztendősen Ádámkánk iskolaérett súlyban lesz, apukája pedig jobban teszi, ha másodállás után néz.
A súlyával párhuzamosan növekedtek parányi körmöcskéi – mi pedig napról-napra halogattuk a rettegett körömvágást. A forgalomban kapható bébi-ollókkal a feladat lehetetlen küldetésnek bizonyult – szívesen megnézném a gyártót, amint a bumszli- végű, esetlen eszközzel megkíséreli levágni saját újszülöttjének mikroszkópikus körmeit. Így alakult, hogy kisfiunk lassan betöltötte a három hetet és még mindig icipici pamut kesztyűcskékben tengette napjait. Kész szerencse, hogy tél van – nyáron még cikisebb lett volna. Amikor végül babánk egy öltöztetés alkalmával úgy kidekorálta az ábrázatát, mint Winnetou a csata előtt, vettem egy nagy levegőt valamint precíziós bőrvágó ollómat – a szoptatásra való tekintettel a bátorító feles elmaradt – és nekiláttam. Miközben hátam közepén néhány kövér izzadságcsepp gurult végig, szépen megszabadultunk a tű-éles karmocskáktól.
Mióta kisbabával gyarapodtunk, minden nap tartogat számunkra valami meglepetést. Amikor először hallottam gyermekünket akkorát böfögni, hogy attól Jerikó falai simán leomlottak volna, nem akartam elhinni, hogy nem a papája volt, akinek a karjaiban adta elő ezt a figyelemreméltó produkciót. Néhány nap múlva nekem is sikerült előcsalogatnom a kisemberből egy hasonló mértékű hangrobbanást, amitől még neki is legörbült a szája ijedtében… Azóta már külön névvel illetjük a meglepő és mulatságos jelenséget: Böfidus Essensis.
Ha már a neveknél tartunk: a Brit uralkodói ivadékoknak összesen nincs annyi neve, mint a mi pórias származású bébinknek. Csibefalat- korai méreteire utalva, Babaúr – ha akarunk tőle valamit, Marcipánmalacka – úgy általában, Piskóta Pilóta – vicces babasapkában, Ernyedt Béla – miután telerakta a pocit, Pelenkahuszár – pelenkázáskor, Mini-diktátor – amikor úgy meghajtja szüleit, mint Zinger a varrógépet, Tamagocsi – in memoriam elektronikus kis barátom, „akit” ki lehetett kapcsolni…
Hozzászólás zárolva.