Kép a kézben
Felmérések szerint sokrétű és egyre fejlődő vizuális kultúránk első számú közvetítője mind a mai napig a fénykép.
A papír minőségét legjobban jellemző adat a súlya. A megközelítően 200 grammos papír használatával rendkívül jó lesz az eredmény, a nyomtatás előtt azonban a számítógépen be kell állítanunk a neki megfelelő értékeket, mivel minden papír – felülettől és súlytól függően – más festékmennyiséget kíván. Sok idő és papírkosár-ürítés után jutunk el oda, hogy konstans jó eredményt érjünk el, de szerintem, megéri. A saját készítésű képet kézbe venni igazi élvezet!
Akinek nincs számítógépe, az is választhatja ezt a megoldást, mivel kapni olyan nyomtatót – igaz, körülbelül dupla áron -, amely közvetlenül a fényképezőgépről működtethető, vagy különböző típusú memóriakártyák befogadására alkalmas. A nyomtatási értékek ebben az esetben is fontosak, de ezek általában már a printeren is beállíthatók.
Az tintasugaras eljárással készült képek nagy hátránya viszont az eléggé változó tartósságuk. E képek élettartama semmiképp nem közelíti meg a hagyományos kémiai eljárásokkal készültekét. Gyorsabban fakulnak, és általában sérülékenyebbek is.
Tartósabb eredményt érhetünk el az úgynevezett termoszublimácós eljárással működő fotónyomtatókkal. Ezek kevésbé elterjedtek, valószínűleg a készülékek és a hozzájuk tartozó papírkészlet (cartridge) magasabb ára miatt, s azért is, mert használatuk kizárólag fotó nyomtatására célszerű. Egy jó minőségű tintasugaras nyomat költsége A4-es méretben 300 forint körüli, míg az utóbb említett módon ugyanennyiért 10×15-ös nagyságút nyomtathatunk.
Ha képeinket az örökkévalóságnak szánjuk, de legalábbis a dédunokáinknak, akkor a legcélszerűbb, ha hagyományos fotólaborral dolgoztatunk. Sokan nem tudják, de a legtöbb labor felkészült a digitális felvételek hagyományos fotópapírra való kidolgozására, és ennek az ára általában megegyezik a negatívról készített képekével. Van ugyan egy-kettő, amely felárat kér a CD-ről vagy memóriakártyáról végzett kidolgozásért – holott a korszerű laborgépeken lassan bonyolultabb a filmről kidolgozni -, de így is olcsóbban jöhetünk ki, mint az otthoni megoldások bármelyikével, a minőségről nem is beszélve.
1827-ben Niepce-nek az első fotográfia elkészítéséhez – Kilátás a dolgozószobából címmel – többórás expozícióra és hosszú, bonyolult vegyszeres kidolgozásra volt szüksége. A mi kilátásaink ehhez képest beláthatatlanok… Lehet, hogy nem is olyan sokára egyszerűen csak kacsintunk egyet.
Hozzászólás zárolva.