Megkönnyebbülés, ha végre közlik, hogy ki vagy rúgva!
Kedvenc anekdotám jutott eszembe: Kosztolányi Dezsőnek, az író-költőnek állítólag csak egyszer volt tisztességes állása. Nagyjából 2-3 percig. Az ő munkája ugyanis mindig is az éjszakai élethez, a kávéházi világhoz idomult: vagyis délben kelt, köntösben töltötte a napot, és késő délután betelepedve kedvenc törzshelyére kezdetét vette az írás, társasági élet.
Mi vajon mennyiben segítjük munkáját?
És mennyit dolgozunk kapcsolatainkért, házasságunkért, egy kedves mosolyért vagy egy rosszakaró megszelídítéséért?
Mennyi munka vár még ránk? S vajon elégedetten dőlhetünk-e hátra valaha is?
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.