” Nem én feküdtem, de így is rekordot döntöttem!”
Sokat hallottam az első hat hét nehézségeiről – álmatlan éjszakákról, véget nem érő sírásokról, a bébi órákig tartó, ringatással egybekötött fel- és alá sétáltatásáról, a hálóing nappali viseletté avanzsálásáról, szem alatti fekete karikákról – hogy igazán a lehető legrosszabbra felkészülten vágtam neki az első menetnek.
Egyik hétről a másikra kialakult a napirendünk: a kezdeti 3 óránkénti evést 4-5 órás szakaszok váltották fel – hát lehet ennél jobbat kívánni? Most meg tessék: 3 óra elteltével már a faliórát lesem, be-berohangálok a szobájába és alig tudom kivárni, hogy végre felébredjen és magamhoz ölelhessem a kis puha, meleg testét.
Szóval nem állítom, hogy az a bizonyos 6 hét gyógyüdülés volt, de összességében nem is volt olyan fárasztó.
Kedves új szülők, ha nem veszítitek el humorérzéketeket, még élvezni is fogjátok ezt a soha, de soha vissza nem térő időszakot!
F.K.M.
Hozzászólás zárolva.