Óvatosan az intő szóval!

Az 5 éves Benji vásárolni ment a család egyik régi barátjával a közeli bevásárlóközpontba. Az üzletkomplexum mozgólépcsőjén a Benjit kísérő felnőtt nagyon óvatos akart lenni. Figyelmeztette a kisfiút.

Annyit mondott a gyereknek, hogy el ne engedje a mozgólépcsőn a gumiszalagot, különben elesik. Az 5 éves fiú engedelmeskedett és ez kis híján a kézfejébe került…

A kisfiú szó szerint azt tette, amit mondtak neki, és ebből lett a baj. Akkor sem akarta elengedni a gumikorlátot, amikor már lelépett a mozgólépcsőről. A kis keze pedig beszorult a padlónál abba a lyukba, ahol a gumikorlát is eltűnik a szemünk elől.

Benji ordított a fájdalomtól, a kísérő felnőtt viszont sokkot kapott. Tehetetlenül nézte, ahogy néhány járókelő megpróbálja kirángatni a kisfiú kezét. Rángatás közben a mozgólépcső nagyrészt letépte a bőrt Benji kézfejéről, a gumi pedig a húsába égett, de a csontjai szerencsére nem törtek.

Érdemes tehát átgondolni, milyen félreérthető lehet olykor az anyai-apai intő szó. 

Ne várjunk el „értelemszerű következtetést” a gyerektől, ha még túl fiatal.

A 20. század közepe óta elfogadott tény, hogy 6-8 éves kor előtt a gyerekek nem tudnak absztrakt módon gondolkodni, következtetéseket, szabályokat levonni.

Számoljunk vele, hogy a gyerek esetleg tényleg, szó szerint azt teszi, amit mondunk neki!