Te pótolható vagy?
Vigyázz magadra!- vetjük oda búcsúzóul, amúgy hanyag hanglejtéssel a másiknak. Mondjuk, mert nem tudunk hirtelen, mit mondani. Tipródunk a szavakon, forgatjuk őket, de nem ásunk mélyebbre.
Kimondjuk, de nem fűzzük tovább a gondolatot, pedig kellene: vigyázz magadra, mert pótolhatatlan vagy. Mert egyedüli és megismételhetetlen vagy. Belegondoltál már valaha?
A régi korszak vicce jutott eszembe, miközben beköszöntőmet írom, amit Buda Béla orvos-pszichológus jegyez le egyik könyvében. Valahogy így szólt: üres papírlapot osztogat valaki az utcán a járókelőknek, és az őt kérdőre vonó rendőrnek azt mondja, hogy rendszerellenes röpcédulákat osztogat ilyen lelkesen. A rendőr persze álmélkodik: "Nincs ezeken semmi!" Mire a férfi:" Áá, úgyis mindenki tudja."
Igen, hölgyeim és uraim. Így vagyunk ezzel mi is: tudjuk, hogy miként kellene vigyázni magunkra, és ahhoz sem kell országos felmérés, hogy imamalom módjára sorjázzuk a magyar lélekállapot jelzőit: stressz, passzivitás, tanult tehetetlenség, depresszió, szorongás, halandóság…
Egy kicsit mélyebbre ástam: Magyarországon évente 32 ezer férfi hal meg a 40-69 éves korosztályból– hallom Kopp Máriától. Még egyszer leírom: a 40-69 éves korosztályból.
A jelzett korosztály nagyobb része még élete delén, a kiteljesedés korszakában, a legtermékenyebb időszakban kellene, hogy éljen. És most nem tudok, nem Kaszás Attilára gondolni egy pillanatra…
Ránk telepedett a szorongás, ami Franz Alexander szerint (aki a pszichoszomatikus orvoslás megalapozója) egy segítségkérő állapotot jelent. Testünk pedig irgalmatlanul jelez. Baj van, vedd már észre! A hasmenés avagy székrekedés, a fekély vagy épp a krónikus fáradtság közös jellemzője a segítségkérő,a társas támogatásra vágyó magatartás. És igen: a szoros barátságok, a vidám baráti közösségek, az egymásra figyelő szomszédok a legjobb lelki egészségőrök. Gondoljanak csak az olaszokra, ahol sokkal tovább élnek például a férfiak.
A pozitív gondolatokkal felvértezett személyiség, a pozitív hullámhosszra hangolt lélek és annak megtanulása, hogy igenis szerethető vagyok szőkén avagy barnán, karcsún avagy teltebben, újra és újra feltöltheti lelki energiaraktárunkat. Csak merjük elhinni, csak merjünk mélyebbre ásni!
Miközben a gyűlölet és a harag, a bezárkózás és az indulatok (tényleg, miként áll a szomszédaival?) mind-mind rombolnak, s abba az illúzióba ringatnak, hogy megerősödünk tőlük. Hamis illúzió.
Hozzászólás zárolva.