Vallomás a rákomról- ez a régi üzenet most is ordít!
Azóta odafigyelek a rendszeres étkezésre, magamra, dolgaimra, környezetem tagjaira, és az életvitelemre, hogy lehetőleg ne stresszeljek. Így módosult a sorrend. Hormonkezelést nem kértem. Gyógyszert nem szedtem és nem szedek. E és C vitamint igen. És nem hordok órát.
Aztán elgondolkodtam.
Rájöttem, másképp is lehet szeretni, gondoskodni: "Nem halászlevet adok, hanem megtanítalak horgászni!"
Rájöttem, hogy nem felesleges, és nem pazarlás a magamra fordított idő.
VÉGKÖVETKEZTETÉS:
MÉG A KÓRHÁZBAN RÁJÖTTEM, HOGY A RÁK NEM MÁS, MINT FÉLREÉRTELMEZETT SZERETET!
Igaz, azt mondták környezetemben, hogy megváltoztam.
Igaz, sokan, akik már nem használhattak ki, elfordultak tőlem.
Igaz, hogy szinte mindenkim mert édesanyám "elment" a műtétem után.
Igaz, környezetem azt gondolta, hogy "utána megyek".
Igaz, hosszú évek múltak el, mire elfogadtak néhányan ilyennek, amilyen vagyok.
Igaz, megtanultam NEM-et mondani.
Megtanultam ELFOGADNI.
Megtanultam saját dolgaimnak örülni, és megtanultam boldog lenni, érezni.
MEGTANULTAM ÉRTENI A SZERETET LÉNYEGÉT.
2003. DECEMBER 15.: 16 éve volt a műtétem. Azóta odafigyelek a rendszeres étkezésre, magamra, dolgaimra, környezetem tagjaira, és az életvitelemre, hogy lehetőleg ne stresszeljek. Így módosult a sorrend. Hormonkezelést nem kértem. Gyógyszert nem szedtem és nem szedek. E és C vitamint igen. És nem hordok órát.
Köszönöm, hogy elolvastátok.
Talán tanulságul szolgálhat néhány embernek.
Mária
Hozzászólás zárolva.