Feke Pál: „Pusztán pénzért engem soha nem lehetett megvenni”

• Azért a műsor nem mindenkinek hozott ilyen népszerűséget. Nekem legalábbis voltak nagy kiábrándulásaim is…

• Megértelek. Az a helyzet, hogy ezt akkor ott nem is érzékeljük annyira, mert pörög az óra, mindenki hajt, ha valaki felcsattan, el se ér hozzád, mert a feladatra koncentrálsz. Viszont most, hogy visszanéztem, számomra is voltak furcsa megnyilvánulások. És nem is arra gondolok, amikor Lia kiabált…

• ….Én se, mert az a temperamentumából jött…

• …Így ahogy mondod! Amúgy is imádom őt, örültem, hogy vele jutottam a Fináléba. Mi előtte nem ismertük testközelből egymást és a verseny alatt nagyon megszerettem.

Ahogy a játékok általában, egy ilyen vetélkedő is maximálisan megmutatja a személyiséget. Volt, akinél az ego győzedelmeskedett, de büszke vagyok arra, hogy visszanézve az egészet, nekem nem kell szégyenkeznem. Én mindig is csapatjátékos voltam, ha tőlem valaki kérdezett, válaszoltam, segítettem, nem az hajtott, hogy nyerni akarok és mindenkin átgázolok ezért.

Eleve az ’akarom’ hiányzik a szótáramból, soha nem voltam egy igazán küzdő típus. Ha mellettem gyorsít egy autó, én lelassítok. Nincs bennem versenyszellem, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nem teszek meg mindent azért, hogy elérjem az álmaimat.

• Az is az álmod volt, hogy megnyerd a címet és a tíz milliót?

• Nem. Én egyszerűen átadtam magam annak az érzésnek, hogy imádom a gasztronómiát, hogy imádok enni. Az elején csak annyit szerettem volna, hogy ne essek ki rögtön. Abban jó voltam, hogy a kislányomnak összeüssek valami ebédet, de ha akartam csinálni mondjuk egy pörköltet, felhívtam anyukámat, hogy is kell. Egyébként imádtam, hogy vele is főzhettem a műsorban! Végig hittem abban, hogy szeretem annyira a gasztronómiát és van annyi érzékem hozzá, hogy ez menni fog nekem. Na persze rengeteget fejlődtem a feladatokon, a séfeken keresztül. Aztán ahogy haladtunk előre a versenyben, egyre többször jött az a gondolat, hogy akár meg is nyerhetem?! És talán azért is sikerült, mert az alázat és a szellemesség abszolút megfér egymás mellett. Sőt, egyik sincs a másik nélkül. Ez az én ars poeticám erre a műsorra, sőt az egész életre. Hogy önirónia és humor nélkül senki se tud belevésődni az emberek lelkébe. Ehhez kell önazonosság, hitelesség, őszinteség is.

• Talán épp ezért váltál mindenki kedvencévé. És a gesztus, hogy felajánlottad a nyereményed egy részét! Ilyen még nem is volt…

• Nekem ez egyszerűen természetes. Mióta megszületett a kislányom, Mimi, még fontosabbnak tartom, hogy egyetlen gyerek se éljen rossz sorban, ezért számomra nem is volt kérdés, hogy a Fészek Gyermekvédő Egyesületet szeretném támogatni egy millió forinttal. Alig várom, hogy meglátogassam őket, mert eddig ugye titok volt, hogy én nyertem.

Azt gondolom, nekünk közszereplőknek példát is kell mutatnunk! Mi, akik sok emberhez elérünk, a népszerűségünket arra is használhatjuk, hogy felhívjuk a figyelmet azokra, akiknek segítségre van szükségük. Ha úgy tetszik, nevelnünk is kell a közönségünket. Ez egy művésznek kötelessége.