A halál törvény, nem büntetés
Az élet ragyogó, akár egy drágakő, ám törékeny is, mint az ablaküveg, s amikor az eget egy kristállyal hasonlították össze, megrémültem, nehogy az úr darabokra törje a világunkat. Ám ne feledjük, ami törékeny, az nincs feltétlen halálra ítélve.
Üssenek rá egy üvegre, léte nyomban másodpercekre csökken, ha viszont vigyáznak rá, évszázadokon át létezik.
Mi a halál? – tépelődik a nagy kérdések évszázadok óta, mind a laikusok mind a tudósok.
A nagy görög gondolkodó, Platón szerint a filozófia nem más, mint felkészülés a halálra. Lev Sesztov huszadik századi orosz filozófus, Platón gondolatait tovább fejtegetve, így vélekedik az emberi lét tragikus mulandóságáról:
Akármit mondunk, akármit gondolunk is a halál felől, szavaink és gondolataink mögött mindig hatalmas félelem és óriási nyugtalanság bújik meg. S minél mélyebben átérezzük a halál tényét, félelmünk annál jobban növekedni fog.
Vajon közülünk sokan gondolnak-e a halálra?
És ha már gondolunk rá, hiszünk-e a halál utáni élet létezésében?
A szakkönyvek a halál utáni lét alábbi fázisait különböztetik meg:
– a szervezet fiziológiai folyamatainak leállása ;
– a haldokló még képes érzékelni az orvosnak a halál beálltát megállapító szavait;
– a növekvő és kellemetlen zajérzet;
– a haldokló megszabadul a testétől, és egyre nagyobb sebességgel száguld egy alagútban, melynek végén fényt, néha egy fényes lényt lát;
– lepereg előtte egész addigi élete; találkozik halott rokonaival és barátaival;
– egy pillanatra érzékeli, hogy átlép egy határvonalat, ahonnan már nem térhet vissza testébe;
– majd akaraterejét megfeszítve vagy anélkül, de visszatér testébe.
Az öngyilkossággal próbálkozók többnyire komor élményekkel térnek vissza, látomásaik komorak, zordak, gyakran rettenetesek.
A visszatértek tanúvallomásai, jóllehet eltérnek egymástól a részletekben, nemzeti hovatartozásuktól, életkoruktól, nemüktől, vallásuktól és lakhelyüktől függetlenül a lényegben megegyeznek.
Bár néha az emberek az állítják, amit látni szeretnének.
A keresztények angyalokat, a Szűzanyát, Jézus Krisztust, az apostolokat.
Az indusok szentélyeiket látják, a hitetlenek fehér ruhás ifjú lényeket pillantanak meg, vagy semmit sem látnak, ellenben érzik valaminek a jelenlétét.
Hozzászólás zárolva.