A modellek csak mozgó fogasok, fogyóeszközök!

Manökenek a múltban – szó szerint csak babák

Mannequin – ezt a szót először egy francia szerzetes használta. 1562-ben született az első ilyen "hölgy", mégpedig a jámbor lelkű Baccio mester, a San Marco kolostor művésze készítette el. A vallás tiltotta számára a valódi nők ábrázolását, és ezért szalmából, sárból és fából épített magának egy modellt. A babát felöltöztette, s megszületett az első ruhamodell. A modell és a művek bejárták Olaszországot is, és a mester munkássága nyomán olasz mesterek is ilyen eljárással kezdtek festeni. A babákat ők már "manichino" névvel illették. A babák eljutottak a Németalföldre, és itt kapta meg a ma is használt manöken nevet. A szó egyszerűen emberkét jelent.

Holt tárgyak – akik mozognak

A babákat felfedezték a divatvilágban is. 1797-ben a párizsi szalonokban kis figurákat küldenek jómódú klienseiknek, melyek megszólalásig a divatos ruhakölteményekbe vannak öltöztetve. A marketing korabeli fogása igen jól bevált, a hölgyek már akkor is vásároltak. 1820-ban újra egy francia, egy fiatalember látta meg a fantasztikus üzletet a női divatszakmában. Megpillantott egy hölgyet, aki nemcsak gyönyörű és kedves volt, hanem úgy kínálta a divatholmikat, hogy azokat magához próbálta, s így sokkal többet adott el társnőinél.

A fiatalember – Charles Frederic Worth – először is felségül vette a szép hölgyet, majd Angliában megalapította az első divatmodell-ügynökséget. A szolgáltatást a maneken babák kapcsán Madame Mannequin névvel vezette be a köztudatba, és a történelembe is. Így jött létre fababákból az élő fabáb, a tökéletesen megalkotott manöken. Szakmájuk csak az utóbbi 50 évben lett ennyire népszerű és elismert, a XX. század elején még a rossz módú, de tiszta vidéki szépségek ugródeszkája volt a városi létbe, ha bemutathatták a szép ruhákat.

Az ügynök keres igazán sokat