Az édesítők előnyei és hátrányai

Természetes és mesterséges édesítők

A magyarok naponta átlagosan 10 deka cukrot fogyasztanak, ami évente fejenként 35 kilogrammot tesz ki! Ennek nagyjából a tizede lenne ideális. A „cukor” megnevezés alatt azonban nem csak a kristálycukor értendő, ám sokan tévesen azt hiszik, a barna cukor vagy a méz kevésbé kalóriadús. De vajon melyek az egyes édesítőszerek előnyei és hátrányai? A kérdésre dr. Kocsi Anikó, az Oxygen Medical diabetológusa válaszol.

Kristálycukor

A szacharóz néven is ismert cukorfajta egy rész gyümölcscukorból és egy rész szőlőcukorból áll, amelyet nálunk elsősorban cukorrépából állítanak elő, a trópusi országokban pedig cukornádból. Tévedés azt hinni, hogy csak a fehér, kristályos szerkezetű cukorfajta nevezhető szacharóznak, hiszen a porcukor, a nádcukor, a barna cukor, a kandiscukor is ide tartozik.

Szőlőcukor

Természetes formájában a gyümölcsökből és a mézből származik ez a cukorfajta, amely azonban burgonya- vagy kukoricakeményítőből is kinyerhető. A dextróz vagy glükóz néven is ismert cukrot testünk legfontosabb energiaszállítójának tartják. Az agy és a vörösvértestek is a szőlőcukorból nyerik az energiájukat, ám mivel ennek előállítására a szervezet is képes, ezt az anyagot nem feltétlenül kell folyamatos szőlőcukor rágcsálással bevinnünk. Mivel a szőlőcukor gyorsan felszívódik, és hirtelen megnöveli a vércukor- és inzulinszintet, sportolóknak, gyerekeknek és szívbetegeknek különösen ajánlott. Érdemes azonban figyelni arra, hogy a megemelkedett vércukorszint gyorsan le is csökken, és ezt azonnal éhségérzet követi.

Gyümölcscukor

Ez a legédesebb cukorfajta, amelyről elterjedt, hogy sokkal egészségesebb a kristálycukornál, bár ez így nem feltétlenül igaz. Előnye, hogy mivel fogyasztásakor az anyagcseréhez nincs szükség közvetlenül inzulinra, kiválóan alkalmas diabetikus termékek előállításához. Viszont a szénhidráton kívül nincs benne tápanyag, így akár üres kalóriának is nevezhetjük.

Tejcukor

A tejcukrot (laktózt) iparilag a tejsavóból állítják elő, és a tejben, tejtermékekben fordul elő. Akinél azonban problémát okoz a tejcukor megemésztése (és ez a lakosság 10-20 százalékéra igaz), legyen óvatos, hiszen a tejcukor ideális hordozóanyaga az aromáknak, édesítőszereknek és ízfokozóknak, így előfordul húsárukban, szószokban, pizzákban, instant levesekben, gyermekételekben és diétás élelmiszerekben is.