Csak nyaljuk a fagylaltot…
Az édes csemege „demokratizálódása” az ostyához kötődik. Nehéz megmondani, ki ötlötte ki, hogy jó lenne ostyatölcsérbe adagolni a jeges gyönyört, mert az egyik forrásban az olvasható, hogy „a klasszikus fagyizás kialakulása egy magyar találmánynak köszönhető:…
Hogy mióta kedvelik sokan a fagylaltot, a hideg nyalatot, arról pontos információink nincsenek. Lehet, hogy már az ősember is ízesítette valamivel a havat-jeget. Az viszont tény, hogy a kínaiak már ötezer évvel ezelőtt ismerték a fagylalt korai változatát, amely a perzsák és az arabok közvetítésével jutott el a Földközi-tenger vidékére.
A lassúakat kivégeztette
Hippokratész egyenesen orvosságnak tartotta, s ajánlotta betegeinek. Nagy Sándor a fagylalt frissítő erejében bízott, ezért is szolgáltatta fel csaták előtt. Néró akár több száz kilométerről is hozatott magának jeget, hogy cukrászai elkészíthessék számára a mézzel, ibolyával, rózsavízzel, fahéjjal, gyümölcsökkel ízesített jeges nyalánkságot. A meleg éghajlaton különös figyelmet igényelt, a készítéséhez szükséges jég szállítása és tárolása pedig rengeteg pénzbe került. Nérónak is fejtörést okozott ez, míg végül kiötlötte: atletikus alkatú rabszolgákkal, stafétafutással fogja szállíttatni magának a jeget gleccseres hegyvidékekről. A lassúakat, azaz a szállítmányt megolvasztókat kivégeztette.
A döntő újítás Marco Polo (1254-1324) korából származik, amikor is rájöttek: a fagylaltkészítő edényt kell hűteni, ahelyett, hogy a jeget kevernék a masszához. Évszázadokkal később már „fagylaltkészítő szerkezetet” is találunk az orléans-i herceggel egybekelő Medici Katalin nászajándékai között. Ennek köszönhetően a kékvérű vendégek gyümölcsízű hűsítőt fogyaszthattak a felséges lakomán.
Voltaire is fagyizott
A világ első nyilvános fagylaltozóját 1672-ben Párizsban alapította Procope. Habár eleinte csak a nyári szezonban volt nyitva, és kizárólag citromfagylaltot árult, nagy népszerűségnek örvendett. Olyan történelmi alakok kedvenc helyei közé tartozott a kis üzlet, mint Voltaire, Rousseau, Diderot, sőt Napóleon. S ha már a fény városánál tartunk, hadd említtessék meg, hogy a fogalommá vált Maxim’s ugyancsak egyszerű fagylaltozóként kezdte, három lépésre a francia főváros híres terétől, a Place de la Concorde-tól.
A hideg nyalat
Ma már jószerivel nyomon követhetetlen, miként terjedtek el a különböző gasztronómiai kitalációk és kellékek a királyiból a polgári konyhákba, illetve, egyik országból a másikba. Az azonban tény, hogy az 1753-58-ból fennmaradt szakácskönyv ismeretlen szerzője már sózott jéggel vagy hóval fogyasztható fagylalt receptjét is közölte. Leírása szerint a korabeli fagylalt inkább hasonlíthatott megfagyasztott tömény krémre, semmint a mai fagylaltra. Ennek ellenére elterjedt nyalánkságnak számított a XVIII. századi Magyarországon, noha akkoriban még inkább csak „hideg nyalatnak” nevezték. Abban a században még nem voltak cukrászdák, fagylaltot tehát csak ott készíthettek, ahol télen a jeget elvermelték nyári használatra.
Hozzászólás zárolva.