Én is meghülyülök öregségemre?

Jellegzetes időskori panasz: „nem tudok semmit se megjegyezni, minden kiesik a fejemből”, illetve „nem fog az agyam, semmire sem emlékszem”. Ezt az állapotot a szakirodalom korfüggő feledékenységként ismeri, melynek fő jellemzője, hogy 50 éves kor felett alakul ki, nem jár egyéb betegségekkel és persze intellektushanyatlással sem. Fő oka az agyműködés lelassulása, főként az emlékképek felidézése válik lassúbbá. Ezeket a panaszokat a beteg bőséges élettapasztalataival ellensúlyozni tudja.

A szellemi hanyatlás azonban olyan nagymértékű is lehet, hogy időskori elbutuláshoz – demenciához vezet. Ezeknek a panaszoknak sokféle oka lehet. Legjellemzőbb a manapság oly sokat emlegetett Alzheimer-kór, valamint az agyi érelmeszesedés miatt bekövetkező elbutulás. Az elbutulás a legtöbb esetben lassan kezdődik, és fokozatosan rosszabbodik. Kezdetben az új dolgok megjegyzése válik egyre nehezebbé, míg a régi dolgokra jól emlékszik. Ennek a leggyakoribb példája az, hogy a beteg képes elmondani pl. ifjúkori háborús élményeit, gyermekkorának fontos eseményeit stb., de azt már képtelen megmondani, mit ebédelt előző nap. A betegség előrehaladtával, egyre több dolgot felejt el, a betegség akár odáig fajulhat, hogy az illető már a családtagjait sem ismeri fel. Sajnos nemcsak súlyos memóriazavarok jellemzik az elbutulást, hanem különböző súlyosságú pszichés zavarok is. A leggyakoribb pszichés zavarok:

Paranoid téveszmék

Meglopásos téveszme: A beteg úgy elteszi pénzét, értékeit, hogy később képtelen megtalálni. Az a téveszme alakul ki nála, hogy betörtek hozzá és kirabolták őt.

„A házam nem a saját otthonom” téveszme: A beteg gyakran kéri, hogy vigyék haza, miközben otthon van. Más esetben családtagjait utasítja ki, hogy menjenek haza.

„Elhagyatás” téveszméje: A beteg meg van róla győződve, hogy hozzátartozói intézetbe, illetve kórházba akarják őt vinni.

Egyéb paranoid ötletek: pl. idegenek laknak a lakásban, meghalt családtagok élnek, idegenek akarnak ártani a betegnek stb.