Én vagyok én, és te vagy te?

Még soha nem volt ilyen mértékű és mélységű beavatkozás egy faj fejlődésébe. Ami eddig természetes volt – jó és rossz – azt most az ember a maga szempontjai szerint változtatja, alakítja, persze vakon, hiszen nem tudhatja, melyik változás mit eredményez.  Ezért is aggályosnak vélik sokan, hogy a kutatók, tudósok, miért játszanak mindenhatót, miért veszik át a természet, az Isten szerepét, miért tetszelegnek egy Frankenstein képében.

 Az előbb felsoroltak miatt is vannak az óvatosak azon az állásponton, hogy nem szabadna az embereknek az állatokon sem kísérletezni, kihívni magunk ellen a sorsot, mert ennek a véresen komoly játéknak akár súlyos eredménye is lehet. Mert egyrészről ki és milyen jogosítványok alapján szabhatná meg, húzhatná meg a határokat, hogy mit engedélyez, mit támogat, mit büntet, mit tilt meg, és hogy a kormányok mennyi milliárd dollárral járulnak hozzá a klónozáshoz, az emberi faj tökélesítéséhez.

 Nem is meglepő hogy a klónozás, vagy az őssejt kutatás, nem kis mértékben szólt bele például az Egyesült Államok legújabb elnökválasztási kampányába.

 De erre a merészebbek joggal fogalmazhatják meg a maguk kérdését: ha nem teszik meg az első, a második, tizedik, századik, lépést, akkor soha nem jut sehová az emberiség.

 Egyes jövőkutatók az állítják, hogy a mai emberből hamarosan a tudomány szuperembert képes faragni, és előbb- utóbb mindnyájan a mainál nagyságrendekkel jobb, többre képes, vagyis új fajjá alakulunk.

 De valójában Istent játszanak e a tudósok? Vagy csak felhasználják azt a tudást, amit a természet, sokak szerint maga Isten adott nekünk? Hiszen ha egy szív megáll, azt egy orvosnak újra kell indítania. Aztán, ez mennyivel természetesebb dolog, mint egy újfajta segítség a meddő párok számára? …

 Az emberek többsége mostanában jut el odáig, hogy hasonló kérdéseket fogalmazzon meg.