Fallikus fázis a lányoknál 4. rész
Minden egészséges lányra, fiúra egyaránt két dolog jellemző nagyon három és öt éves kora között: az ún. dackorszak (ami nem tartozik a témánkhoz) és az első nyílt – bár tudatosan a gyerek által nem értelmezett! – cselekvéssel járó pszicho-szexuális fejlődési szakasz: az ún. fallikus fázis.
(Jellemző a kutatók hímsovinizmusára az elnevezés – mintha a lányok csiklója nem játszana központi szerepet az óvodai vagy otthoni, elalvás előtt, illetve máskor és akárhol előadott szertartásokban!)
A folyamat annyira nem-specifikusan zajlik, hogy külön-külön tárgyaljuk, és nemcsak az udvariasság miatt vesszük előre a lányokat.
A viselkedés szintjén azt tapasztaljuk, hogy az anyja papucsában egyensúlyozó kislány általában szemből és széttárt lábbal ül apja ölébe, anyjának pedig elmagyarázza, hogy amikor az elutazik majd, ő lesz a papa felesége. Ezt megelőzően és követően viszont szívesen segít az anyjának, és továbbra is nagyon szeret hozzábújni, nemcsak lelkiismeret furdalását csökkentendő, de olyan jó érezni a szagát, testmelegét, szíve dobogását – azt a körös-körül jó érzést, ami – a tudattalanjában – a méhen belüli fejlődés szakaszának ősbizalmát idézi fel…
És itt azonnal álljunk meg, mert innen indul az a női törekvés, hogy felnőtt korban is kíván néha csak úgy odabújni, most már a párjához, hiszen benne is feltétel és fenntartás nélkül bízik, rá bízta magát; s most csak úgy lenni akar, persze vele, mellette – és nem tudja megérteni, hogy miért kell ezt azonnal elrontani a szeretkezés kezdeményezésével!
– Hogy lehet ilyen figyelmetlen és önző?! – gondolja magában könnyeit nyelve a nő -, miért nem érzi meg, hogy most nem ezt akartam?…
És ez akkor is így igaz, ha egyébként „evés közben megjön az étvágy”: ő is kedvet kap ahhoz, amit először csak eltűrt, a békesség kedvéért, akár sokadszor is.
Nagyon fontos tehát, uraim, hogy végig tudjunk sétálni a kés élén: legyünk kellően aszexuálisak, de azért simogassuk vissza a nőt, s mindezt úgy adjuk elő, mintha tényleg ez jönne belőlünk, magától – ám közben legyünk nyitottak és tettre készek: hátha az asszony díjazni akarja figyelmességünket, mert tudja, hogy mi úgyis azt akarjuk, meg ő is olyan jól átmelegedett már… És ha nem akarja, akkor maradjunk veszteg, viszont ne szűnjünk meg visszasimogatni – de nehogy belehorkantsunk ám az idillbe!
Hozzászólás zárolva.