Forralt bor – már a rómaiak is szerették!
Nincs is jobb, mint az átfagyott testet és lelket jó meleg itallal felélénkíteni! A forró tea is remek, de így ünnepekkor, év vége felé a forralt bor sem megvetendő! Igaz, alkohol- és viszonylag magas cukortartalma miatt nem mindenkinek ajánlható jó szívvel, de azért vannak pozitív élettani hatásai is.
Nem csak német nyelvterületen elképzelhetetlen az év vége a hagyományos forralt bor, azaz glühwein nélkül, ez a kellemes ital nálunk is igencsak népszerű téli lélekmelegítő. De az kevésbé ismert, hogy már az ókori görögök is ismerték ezt az italt: pirított datolyamaggal, babérral, borssal, sáfránnyal ízesítették, mézzel édesítették, sőt másztix, vagyis a pisztáciafa kérgéből nyert illatos gyanta és datolya is került bele.
A ma használatos forraltborreceptek sokfélék. Németországban főleg vörös, Észak-Itáliában főleg fehér borból készítik ezt az italt. Ausztriában és Magyarországon ebből is, abból is, sőt van, aki szerint roséból a legfinomabb. A lényeg az, hogy ne testes, inkább könnyű borfajtát válasszunk! A bort vízzel kell hígítani, fahéjjal, szegfűszeggel, citromhéjjal fűszerezni, majd cukorral édesíteni. Egyesek szerint barna cukorral finomabb lesz, mások szerint pedig mézzel az igazi. Lehet még beletenni narancshéjat, reszelt szerecsendiót, szerecsendió-virágot, csillagánizst, fekete borsot vagy guineai borsot, szegfűborsot, gyömbért, kardamommagot.
A legtöbb recept szerint az italt csak lassú tűzön kell melegíteni, a bornak nem szabad forrnia, mert akkor a benne lévő alkohol elpárolog. A forralt bort nagy tálban, merőkanállal tegyük az asztalra, és füles pohárból vagy bögréből igyuk, miként azt a rómaiak is tették egykoron.
Miben rejlik a gyógyhatás?
Hozzászólás zárolva.