Gondolatok a csontritkulásról

A csontritkulás a leggyakoribb csontanyagcsere – betegség, maga mint biológiai folyamat önmagában panaszt nem okoz, sokáig tünetmentes marad, ezért nevezik az osteoporozist néma járványt okozó kórképnek.

A csontszövet fogyása mikroszkópos majd makroszkópos törésekkel jár együtt. A combnyaktörést vizsgálva, ez az elváltozás okozza a hetven éven felüli nőknél a törések 25%-át, a férfiaknál a törések 17%-át.

A legszomorúbb az, hogy ezeknek az embereknek csak 50%-éli túl ezeket a töréseket.

A korábbi nézetektől eltérően a férfiak érintettsége is számottevő a csontritkulásban,

Az 50 év feletti lakosság egészének vizsgálata során kiderült, hogy a férfiak csontritkulási problémáinak gyakorisága a 30%-hoz közelít.

Kutatások bizonyítják, hogy a klimaktérium alatt a nők csonttömege évente 2-5%-kal lesz kevesebb, s a menopusa alatt elszenvedett csontveszteség akár 40-50% is lehet.

A betegség következtében kialakuló törések (csigolya, csípőtáji, alkartörések) mozgáskorlátozottságot, rokkantságot hagyhatnak maguk után, nem is beszélve arról, hogy az életminőségben is lényeges rosszabbodás következik be. Természetesen az öregkori  mozgáshiány okozta izomgyengeség, a csoszogó járás, a gyengén-látás is szerepet játszik a balesetek nagy részénél.

Többször találkoztam idős nőknél baleset nélküli csigolya roppanása, sőt egy alkalommal spontán combnyaktöréssel.

A prevenció az anyaméhben kezdődik, amikor az állapotos nő megfelelően táplálkozik, s így ebben a szép időszakban megóvja a csontvesztéstől és fogszuvasodástól saját magát, és optimálisan megalapozza magzata csontfejlődését. „Az embrió „elszívja” az anyától azt, amire szüksége van”- mondták a terhes nők a háborúk alatt. Gondolom mindenki hallott már szívbemarkoló történeteket arról, hogy milyen körülmények között születtek egészséges gyermekek, én mégsem bíznám a véletlenre gyermekem csontjainak egészségét. Ettől függ ugyanis az, hogy a majdani felnőtt milyen csontozattal indul útnak az osteoporozis mezején.

Szervezetünk 206 különálló csontból áll, amelyek kb. 80% csöves és 20% szivacsos szerkezetű. A csontok felépítésére jellemző, hogy a szerves hálóban szervetlen vegyületek ülnek. A csontok 70%-át a szervetlen vegyületek, főleg hidroxiapatitok teszik ki. Amikor a csontsűrűséget vizsgáljuk, akkor ezen a szervetlen anyagtartalom meghatározását értjük.