Gyerekes kérdések
Igaz, hogy a családalapítás ideje 5-10 évvel kitolódott napjainkban, a párkapcsolatban élők egyötöde gyermektelen és minden harmadik gyermek házasságon kívül születik, azért mégiscsak foglalkoztatja a fiatalokat az is, milyen családod szeretnének. Folyamatosan hatnak életünkben a magunkkal hozott minták, tapasztalatok, értékek, így a saját családról való fantáziálás során is legtöbbször onnét merítünk, ahol felnőttünk.
Szerencsére a rohanó életünkben néha alkalom adódik az élet nagy kérdéseiről való filozofálgatásra. Egy menő vállalkozó ismerősömmel épp a családalapítás témát boncolgattuk a minap. A 3. és 4. x között félúton járó férfibarátom még nem érzi úgy, hogy eljött az ideje a fészekrakásnak. Számára a munkája a legfontosabb, persze azért hódol a női nemnek is, több barátnője is van, sőt élettársa is, ki talán sejti, hogy nem ő az egyedüli. Még pár évig szeretne gürizni, egzisztenciát teremteni és csak utána gondolkodik a feleségen, gyereken, mert szerinte a kettő együtt nem megy – legalábbis egyelőre.
Tudom, hogy sokan gondolkodnak így, terjedőben van a gyermektelenség, mint választott életforma, mivel megnőtt a függetlenségi vágy. 1995-ben a házasságon kívül születettek aránya meghaladta az egyötödöt, öt évvel később ez már majdnem elérte a 30%-ot, és mára már meg is haladja. Jelenleg Budapesten tízből négy gyermek házasságon kívül születik.
Pedig valaha másként működött. A nők röviddel azután, hogy beléptek a felnőttkorba férjhez mentek, harmincéves korukra már gyakran három gyermekük volt. A fiúk is 20-22 évesen nősültek, és nem az egzisztenciájuk építésével voltak elfoglalva, nem az A6-os Audi megszerzése volt a cél….
Szüleink generációja azt a módszert választotta, hogy megfogták egymás kezét az oltár elé vonultak, hamar meginvitálták a gólyát, és a szocpol segítségével felhúzták a családi házat. A férfi dolgozott, a nő nevelte a gyereket, törlesztgették a hitelt és éltek békében, boldogan. Még közös élményekre is futotta, hiszen nyáron ott voltak a Balcsin, a SZOT-üdülőben, „go trabi” elven akár még Csehszlovákiába, vagy Bulgáriába is eljutottak. A hetvenes években így festett egy átlagos melós család élete.
Mára eljutottunk odáig, hogy minden harmadik háztartásban élnek egyedül, ezek főleg idős emberek vagy fiatalok, akik önszántukból vállalják az egyedüllétet. Az idős emberek nagy része, pedig azért marad egyedül, mert annak idején nem vállalták a gyermeket és ennek következménye, hogy öreg korukra nincs senki, akire támaszkodhatnának, aki segítséget nyújtana nekik.
Hozzászólás zárolva.