Kopott ízületek? Van egy gyors és hatékony megoldás a gyógyítására!

A műtéteit követő rendkívül gyors gyógyulások nyomán vált világszerte ismertté Prof. Dr. Hangody László ortopéd sebész, baleseti sebész, egyetemi tanár, az MTA doktora és tagja, ízületsebész szinte valamennyi ízületi betegség specialistája. A csípő- vagy térdízület betegségeinek műtétes korrekciója megszokott esetben nagy vágással és hosszas lábadozással jár. Hangody professzor, a Budapesten nemrégiben megnyílt Dr. Rose Ortopédiai Centrum vezetőjeként viszont 40–60 perces műtéteket követően, a beavatkozás másnapján talpra állítja a betegeket, akik átlag két-három nap után saját lábukon távozhatnak a kórházból. A világon az elsők között talált rá az ízületi felszínpótlás hatékony módszerére.

Az ízület, ha egyszer roncsolódott, kopott, magától nem regenerálódik. A szervezet ugyan igyekszik valamennyire rostos porccal pótolni, ám ez csak hiányosan sikerül. Az ízületi felszínek sérüléses vagy kopásos károsodásai nyomán kialakult degeneratív elváltozások a leggyakoribb mozgásszervi problémák, fájdalmat, mozgáskorlátozottságot, csökkent munkaképességet, korlátozott életvitelt okoznak. Legsúlyosabb esetekben csak az ízület kicserélése – endoprotézis-beültetés – biztosíthat a betegnek elfogadható megoldást. „A kopás korábbi stádiumaiban még van lehetőség arra, hogy kisebb műtéttel – fém- és műanyag implantátumok beültetése nélkül – kezeljük a beteg panaszait, állítsuk helyre a porcfelszín-károsodásokat. A biológiai szemlélet alapján végzett porcfelszín-kezelések azonban csak az utóbbi években váltak hatékonnyá – magyarázza a professzor. – A porc ugyanis rossz regenerációs képességgel rendelkezik, ha egyszer roncsolódott, kopott, magától nem gyógyul meg. A szervezet ugyan igyekszik valamennyire rostos porccal pótolni, ám ez csak hiányosan sikerül.”

Prof. Dr. Hangody László „túllépett” a szervezet önjavító kudarcán, és azoknál a betegeknél, akiknél talált jó minőségű üvegporcot az ízületben, megoldja ebből a pótlást. Az ízület úgynevezett nem terhelő felszínein ugyanis többnyire van még elegendő ép ízületi felszín, s az azokból kimetszett kis henger alakú darabokat mozaikszerűen beülteti a sérült porc helyére. Ezek a szövetszigetek képesek a még üresen maradt részeket reprodukálni. Az első ilyen beavatkozást a kilencvenes évek legelején végezte. Máig világszerte már évente több mint negyvenezer ilyen műtét történt a magyar eljárásként ismertté vált technikával. A professzor mindehhez speciális műszerkészletet fejlesztett ki, amellyel a beavatkozás kis metszésből vagy ízületi tükrözés útján is elvégezhető. „Aki bejön hozzám, feszült, kiszolgáltatott helyzetben van. Vagy azért, mert nem volt tapasztalata egészségügyi intézménnyel, vagy azért, mert már volt. Ha ez az első találkozás jól sikerül, az segíti a gyógyulás folyamatát is. A tanáraimnál is azt láttam, ha a beteg megérzi, hogy abban a pillanatban nekem ő a legfontosabb, az a legbonyolultabb eseteknél is sok mindenen átsegítheti” – vall módszeréről Hangody professzor.

A hazai és a nemzetközi tudományos élet Hangody professzor módszerét hatalmas elismeréssel fogadta. „Már 1994-ben, majd 1996-ban megnyertük az európai térdsebész-társaság kongresszusának első díját az eljárással. Mégis, az azóta eltelt időszakban az évente világszerte elvégzett műtétek magas száma jelenti a legnagyobb elismerést – hangsúlyozza a professzor. – A technikát igazolta az idő, nem vesztett népszerűségéből. Ebben döntő szerepe van annak, hogy a tőlünk független vizsgálatok, klinikai tapasztalatok is alátámasztották azokat az eredményeket, megfigyeléseket, amiket mi már kezdetben publikáltunk.”

Hangody professzor az azóta eltelt időkben több újdonsággal is bővítette módszerét.  Elmondása szerint a porckutatás az egyik legdinamikusabban fejlődő ága a mozgásszervi sebészetnek. „Mi magunk is folyatunk új vizsgálatokat biodegradábilis vázszerkezetek, porcsejtátültetés terén, és friss humán kadaverekből nyert porcszövet átültetésével is már öt évnél hosszabb klinikai tapasztalatokkal rendelkezünk. Az említett területeken is vezettünk be olyan újításokat, fejlesztéseket, amivel – úgy gondoljuk – hozzá tudtunk járulni a klinikai eredmények fejlődéséhez, javulásához.”