Magány demenciában
A demenciával élők otthoni ápolásával kapcsolatos akadályok rengeteg frusztrációt, szorongást és magányt okoznak az érintetteknek. Ezen felül még a kérdésről való nyílt beszédet is lehetetlenné teszik – adta hírül az ír Alzheimer Társaság friss közleménye.
A szervezet a politikai döntéshozóknak is információt akar nyújtani az Alzheimer-kórban és más demenciában érintettek jobb támogatása érdekében. A publikációjuk szerint a betegek közösséghez való tartozása alapvető fontosságú lenne, ám ebben nem kapnak elég segítséget. Az is hozzájárul az elmagányosodáshoz, hogy a betegséggel együtt járó szellemi hanyatlás nehezebbé teszi, míg a munkából való kiesés miatti anyagi bizonytalanság egyenesen korlátozza a demenciában érintettek változatos társasági életének lehetőségét.
A corki egyetem kutatásában többek közt nyolc olyan emberrel készítettek interjút, akiket az elmúlt néhány évben diagnosztizáltak demenciával. A velük folytatott beszélgetésekből az derült ki, hogy a magány érzését nem a fizikai egyedüllét, hanem a kapcsolatok vagy a kapcsolati háló, valamint a helyi közösségi támogatásának hiánya okozza. Azok, akiknek a családja számára elérhető volt az otthoni gondoskodás és kijárós ápolók, sokkal jobb minőségű életet élhettek – szemben az ellátást nem élvezők szorongásával, frusztrációjával és magányosságával.
A társaság legfontosabb üzenete a szociális és egészségügyi szféra döntéshozói felé: elengedhetetlenül fontos, hogy a demenciával élők a betegség előtt élt társasági és közösségi életüket folytathassák a megfelelő támogatás mellett. Ehhez az is kell, hogy a széles közönség és a szolgáltatók, egészségügyi illetve szociális ellátásban résztvevő szakemberek, az önkéntesek is egyaránt jobban megértsék a demencia természetét és jellegzetességeit.
Dr. Bernadette Rock, az ír Alzheimer Társaság igazgatója elmondta: kutatásukból világosan látszik, hogy a demenciával kapcsolatosan mennyi félelem és stigma van még jelenleg is az emberekben. Mindez pedig megnehezíti a közösséghez tartozást, és az érintettek aktív bevonódását a társadalomba. Hozzátette, hogy az elmagányosodás és a társadalmi elszigetelődés pedig önmagában is a demencia rizikófaktorai.
A 68 éves Jacinta Dixon 2017-ben kapta meg Alzheimer-kór diagnózisát. Elmondta, annak ellenére, hogy családjával igen szoros és szeretetteli kapcsolatot ápol, még így is időnként magányosnak érezte magát. Úgy véli, hogy a társadalomban továbbra is rengeteg tévképzet és előítélet él a demenciával kapcsolatban, ami nehézzé teszi azt, hogy a korábban megszokott életét élhesse. A nő most a társaság Alzheimer-kórral élő emberek jogi és társadalmi képviseletével foglalkozó munkacsoportjában vesz részt. Sokkal produktívabbnak és aktívabbnak érzi magát mióta csatlakozott. Úgy tapasztalta, kiemelten fontos, hogy a demenciával élők aktív részesei lehessenek a szűkebb közösségüknek és ehhez megkapják az összes szükséges támogatást és elérjék a nekik szóló szolgáltatásokat.
(Forrás: Irish Times, felejtek.hu)
Hozzászólás zárolva.