Milyen az élet szívinfarktus után?

Ágynyugalom egy életen át?

A 20. század első felében az infarktuson átesett betegeknek hathetes ágynyugalmat javasoltak, ugyanis az akkori álláspont szerint a károsodott szívizomzat csak így tudott gyógyulni. Ezek után természetesen csak fokozatosan vezethették be a mozgást, a járás újratanulása után napi öt perc séta volt kiszabva.
Az utóbbi években azonban több kutatás is igazolta, hogy szívinfarktus után a betegek szívének állapota és fizikai teljesítőképessége akkor javult a legjobban, ha a rohamot követően már egy hét múlva elkezdték a mozgatást és a rehabilitációs program három hónapnál tovább tartott. Az egyéni értékekre alapozott, személyenként kidolgozott mozgás- és életmódterv ugyanis jelentősen hozzájárul a későbbi életminőséghez, kis túlzással ezen múlik, hogy teljes életet élhet-e a páciens, vagy élete végéig „betegállományban” marad.

Az életmóddal magunkat gyógyíthatjuk

Az régóta közismert, hogy a testmozgás erősíti a szívizomzatot, segíti a fogyást, javítja a hangulatot, csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet. Azonban most már az is bizonyos, hogy a kardiológiai rehabilitációban is elengedhetetlen, különösen a gyaloglás, a kerékpározás, a kocogás és az úszás. Az erősítő súlyzós edzések pedig az izomerőt, az izomtömeget és a rugalmasságot növelik.
Ezt bizonyította egy brazil vizsgálat is, amelyben a kutatók azt a tényből indultak ki, hogy a szívinfarktuson átesett betegeknek meg kell küzdeniük vegetatív zavarokkal, mint például a baroreflex csökkenése. Ez nem más, mint egy vérnyomás-szabályozó rendszer, aminek hatására az emelkedő vérnyomás csökken, a csökkenő vérnyomás pedig emelkedik. Ha tehát ez a rendszer nem jól működik, az nyilvánvalóan akár óriási kockázatot jelenthet a szívbetegeknek.

Egy kutatásban 28, infarktust átélt beteget két csoportra osztottak. Az egyik csoport nem végzett fizikai aktivitást, a másik csapat tagjai 6 hónapon keresztül heti háromszor egy órát edzettek. Időközben más paraméterek mellett folyamatosan ellenőrizték a vérnyomásukat, a pulzusukat, és a baroreflex változását is. Az eredmények már egy hónap után is azt mutatták, hogy a rendszeres mozgás normalizálta a baroreflex működését, tehát jelentősen hozzájárult a páciensek jó életkilátásaihoz. Ráadásul a hosszabb távon végzett rendszeres mozgás képes volt fenntartani az elért eredményeket.

Szívbetegeknél fontos a szakértő segítség

A friss és a régebbi kutatások is mind arra hívják fel a figyelmet, hogy a szívbetegek rehabilitációjának a gyógyszeres kezelés mellett egyre nagyobb részét kell, hogy képezze a megfelelő életmód kialakítása – hangsúlyozza dr. Matusovits Andrea, a Kardioközpont sportorvosa, aneszteziológus, intenzív terapeuta. – Így az érintettek sokkal könnyebben megszabadulhatnak a betegségtudattól és valóban sokkal aktívabb, teljes életet élhetnek újra. A szívinfarktuson átesett pácienseknél különösen fontos a szakemberek által kidolgozott mozgás- és táplálkozási program, amelyet természetesen a gyógyszeres és egyéb gondozással szükséges összehangolni. Az eredmények pedig magukért beszélnek: kivirult, életerős emberek, akik sokat tanultak a betegségükből.

Forrás: Kardioközpont