Mit kell tudni a cukorbetegségről?

1-es típusú diabétesz: autoimmun betegség
Inzulinfüggőnek is nevezik, hiszen a hasnyálmirigy béta-sejtjeinek károsodása miatt igen kevés inzulin termelődik, vagy semennyi sem, ezért a betegek inzulinra szorulnak a kezelés során. A betegség jellemzően gyermek- vagy fiatalkorban jelenik meg, 35 év alatt, de bármely életkorban előfordulhat.

Mivel kellő mennyiségű inzulin hiányában a sejtek cukorfelvétele nem megoldott, a szervezet más úton igyekszik megszabadulni a felesleges cukortól. Az első tünetek ezért a fokozott vizeletürítés és az ezzel társuló szomjúságérzés, acetonszagú lehelet. Emellett fáradtság és fogyás is jelentkezhet. A betegség kialakulása gyors, és nem függ a beteg testsúlyától. A béta-sejtek károsodását autoimmun-folyamatok okozzák, vagyis a szervezet önmaga pusztítja el ezeket a sejteket. Inzulinkezelés nélkül a betegek életveszélyes állapotba kerülhetnek, ezért ilyen típusú cukorbetegségben a terápia az inzulin pótlása.

2-es típusú diabétesz: gyakran túl későn ismerik fel
Korábbi nevén nem-inzulinfüggő cukorbetegség. Kialakulásában döntő szerepet játszik az egyén életmódja: a túlzott szénhidrát- és energiafogyasztás. Két legfontosabb rizikófaktora az elhízás és a mozgáshiány. Jellemzően 40 év felett jelentkezik, habár egyre fiatalabb korban is megfigyelhető. Ennek egyik oka lehet a mára népbetegséggé váló elhízás. (A 2-es típusú diabétesz szexuális problémákat is okozhat!)

A betegség hosszú ideig lappanghat, gyakran csak a súlyosabb szövődmények – szem-, vese-, érbetegségek, neuropátia – megjelenésekor kerül sor a diagnózisra. Dr. Bibok György szerint a mielőbbi felismeréshez fontos a vércukorszintet rendszeresen ellenőriztetni, még akkor is, ha nincsen egyéb panaszunk. Napjainkban egyszerű specifikus kérdőív és vércukorvizsgálat alapján könnyen kiszűrhetők a cukorbetegségre hajlamos, nagykockázatú betegek. A 2-es típusú diabétesz hátterében elsősorban inzulinrezisztencia áll, majd évekkel később a fokozott inzulintermelésre késztetett béta-sejtek funkciója is csökken, és elégtelenné válik az inzulin elválasztás is. Ennek a két jellemző oknak a kezelését tartjuk szem előtt a terápia megválasztásakor. A 2-es típusú cukorbetegség kezelése diétával, rendszeres mozgással és gyógyszerrel, szükség esetén inzulin adásával lehetséges.

Inzulinrezisztencia: ha a túlterhelt hasnyálmirigy feladja
A betegség az „alma típusú” személyeknél gyakrabban jelenik meg, az inzulinrezisztencia kialakulásában ugyanis döntő szerepet játszik a hasi zsírszövet mennyiségének felszaporodása. Néma kórként is emlegetik, mert a betegség sokáig lappanghat, kezdetén még vércukorszint-eltérés sem jelentkezik. A túlzott szénhidrátfogyasztás következtében a hasnyálmirigy több inzulint termel, hogy a szervezetben a vércukor szintet normalizálja. A nagyobb mennyiségű inzulin hatására a sejtek több cukrot vesznek fel, így a vércukorvizsgálat kezdetben még nem mutat eltéréseket a vérben.

Idővel azonban a sejtek – elsősorban a máj-, izom és zsírsejtek – rezisztensek lesznek az inzulinhatásra, ami miatt lényegesen több inzulinnak kell jelen lennie a vérben ahhoz, hogy a cukor a sejtbe kerülhessen, ez az állapot pedig már maga az inzulinrezisztencia. Hiába termel tehát több inzulint a hasnyálmirigy, a vércukorszint magas marad, és ezzel együtt az inzulinszint is. Ha hosszú időn keresztül kezeletlen marad a zavar, akkor cukorbetegség alakul ki, mert a hasnyálmirigy előbb-utóbb kifárad, és nem tud a kompenzációhoz szükséges elegendő mennyiségű inzulint termelni. A fokozott inzulintermelés káros hatásai egyes szerveknél – például petefészek – is jelentkezhetnek. A kezeletlen inzulinrezisztencia meddőséget, nehezebb teherbeesést is okozhat. A betegség kivizsgálása cukorterheléssel, cukorterheléses vérvételi sorral történik. Ennek során nemcsak a páciens vércukorszintjét határozzák meg, hanem a vér inzulinszintjét, az inzulinelválasztás mértékét is.

www.endokrinkozpont.hu