Egy életvezetési tréner jótanácsai
Mit kezdhetünk az imposztor szindrómával?
Gondoltad már azt valaha, hogy nem vagy elég? Hogy nem elég a tudásod, nem érdemelted meg a sikert, és bármikor lelepleződhetsz? Ha igen, akkor te is átélted már az imposztor szindrómának nevezett, gyakran előforduló jelenséget. Dr. Darida Ágnes életvezetési tréner néhány hasznos gondolattal, megszívlelendő tanáccsal segít megérteni ezt a helyzetet.
Az imposztor egy latin eredetű szó, ami csalót, gazembert jelent. A mai gyerekek az Among Us elnevezésű videójátékban találkozhatnak vele, ahol meg kell találni az imposztort, aki szabotálja a játékot. Ugyanígy szabotálhat minket is az imposztor szindróma. De mit is takar ez a kifejezés? Ha például azt érezzük, nem vagyunk elegek. Félünk, hogy lebukunk, hogy kiderül mások számára is, hogy nem vagyunk elég képzettek, tapasztaltak, kompetensek, műveltek. Ide tartozik az is, ha nem tudunk igazán büszkék lenni arra, amit elértünk, nem tartjuk olyan nagy dolognak a diploma megszerzését, az elvégzett feladatot, a megvalósított projektet, az előléptetést. Természetesnek vesszük, hiszen meg tudtuk csinálni, más is elért már hasonlót. Szintén a jelenség része lehet, ha úgy véljük, a sikereinket nem érdemeltük meg, csak szerencsénk volt, jókor voltunk jó helyen, esetleg jó volt a csapat, sokan segítettek.
Az imposztor szindróma együtt jár a belső bizonytalansággal
Visszatarthat attól, hogy felszólaljunk a megbeszéléseken, megpályázzunk egy magasabb pozíciót, belevágjunk valami újba, vagy szokatlan megoldásokkal kísérletezzünk. Ha mindezt szégyelljük, titkolni próbáljuk, az gyakran túlkompenzáláshoz vezet. Attól való félelmünkben, nehogy lebukjunk, nehogy rájöjjenek mások, hogy alkalmatlanok vagyunk, túlteljesítünk, tökéletességre törekszünk, ez könnyen átcsaphat munkamániába is, és kiégés lehet a vége. Hiszen nagyon fárasztó és nem is hatékony az örökös teljesítménykényszer, elégedetlenség.
Bárki érintett lehet
Az imposztor szindróma nemtől, szakmától, társadalmi státusztól, sikerességtől, élethelyzettől függetlenül bárkit érinthet. Megtapasztalhatjuk fiatalabb korunkban az iskolában, egy versenyen, sportolóként, felnőttként a régóta betöltött állásunkban, vagy amikor új munkakörbe, magasabb pozícióba kerülünk. Átélhetjük a magánéletben, a baráti körünkben, vagy amikor gyerekünk születik; számos terepen kérdőjelezhetjük meg saját magunkat, és tarthatunk a lelepleződéstől. A jelenség érintheti a művészeket, üzleti világban dolgozókat is, akik a szakmájuk csúcsára jutottak, és maradandót alkottak. Világszerte ismert és elismert emberek, sztárok beszéltek már nyíltan az imposztor szindrómájukról, például Meryl Streep, Lady Gaga, Michelle Obama, Sheryl Sandberg, Jodie Foster, Agatha Christie, Tom Hanks, Robert Pattinson, Albert Einstein. Ha ők beismertni, mi magunk miért ne tehetnénk meg ugyanezt?
Hozzászólás zárolva.