Szakadék a szívben

A karácsony a szeretet ünnepe, összegyűlik ilyenkor a család, megajándékozzuk egymást, nosztalgiázunk, megbeszéljük, amire egész évben nem volt időnk a rohanó életünkben. A legerősebb érzés ilyenkor a szeretet, megbocsátunk, elfelejtjük a sérelmeket, felülemelkedünk a hétköznapok gondjain. De ezt csak az tudja megtenni, akinek van családja.

Sokak számára a közelgő ünnep az év legszomorúbb, legfájdalmasabb időszaka, amikor a magány, a sikertelenség, a családi feszültségek, a szűkölködés vagy a hiány, mint egy hatalmas rém jelenik meg. Sokan vannak tehát, kik teljesen egyedül élik meg az ünnepet.

A statisztikák szerint 1,2 millió ember él egyedül napjainkban. Sokan önhibájukon kívül vannak egyedül, halálozás, válás következtében. Aki tudatosan választotta az egyedül élést, az is elgondolkodik ezeken a napokon, hiszen most a legerősebb az ősi közhely ereje, mely szerint az ember társas lény.

A magány az, az érzés, mikor senkire sem számíthatsz, nincs egy ember melletted, aki egy jó szót is szólna hozzád. Az egyedüllét és a magány nem azonos, ha egyedül vagy nem biztos, hogy magányos vagy, míg magányos ember társaságában is lehetsz.

Akik családban töltik az ünnepeket azok is elfáradnak a háromhetes nagy rohanásban, erős nyomásként nehezedik rájuk a "minden tökéletes legyen" kényszere. Nyugodtan beszélhetünk a karácsonyi stressz fogalmáról. Ma fodrásznál jártam, s mindannyian megállapodtunk abban, hogy elfáradtunk, kimerültünk, ez a nagy rohanás, készülés kimerítette az energiáinkat, s ne feledjük azt sem, hogy év vége van, ez is érezteti hatását. Aki egész évben keményen dolgozott, az várja, hogy megpihenhessen, otthon, a szeretett légkörben.

Ne feledkezzünk meg a gyermekekről sem, hány kisgyermek éli meg úgy az ünnepeket, hogy a szülők különváltan élnek, talán nekik a legrosszabb. Ilyenkor betegen a kórházban feküdni is nagyon nehéz, vagy az utcán fedél, meleg nélkül, avagy a börtönben egy cellába zárva is nagyon lélekölő ilyenkor, decemberben, a szeretet ünnepén.