Száll a kakukk fészkére

  Lúdvérc, libamál,
Három gúnár kiabál,
Napnyugatnak-támadatnak száll,
Száll a kakukk fészkére,
Ki lesz kakukk vesztére?
   (Mondóka)

A száll a kakukk fészkére megjelenését 1962-ben osztatlan lelkesedéssel fogadták olvasói és kritikusai, jóllehet a polgárpukkasztó beat nemzedék hatásait tükrözi, és az akkortájt formálódó, ellenkultúrának nevezett mozgalom több majdani eszméje is vezérmotívumként ível át a regényen. 1975-ben Jack Nikolson és Louise Fletcher főszereplésével Milos Forman rendezett belőle filmet, amelyet nemrégiben a húsz legjobb film közé sorolt az amerikai Film Intézet.

 A filmes adaptáció öt Oscart nyert.

A könyv újra, sokadik virágzását éli. Csak az USA-ban több mint száz kiadást, megjelenést élt meg. Hazánkban ez a második kiadás.

 Merész egy könyv, ennyit illik már most itt az elején, kezdetkor, bevezetőül, kedvcsináló gyanánt mondanom, írnom, említenem, bár azt szokták ugye mondani, hogy a jó cégérnek nem kell a reklám, de azért jó erről a könyvről, remekről, nagyformátumról beszélni.

 Egycélú lendülettel van tele, izgalmas cselekménybonyolítással, frappánsan, kitűnően megformált jelképrendszerrel. Bizarr de mégis hiteles emberábrázolás jellemzi, azonosulnunk nem olyan nehéz a szereplőkkel, még ha nem is normálisak, de egyrészt ki az, másrészt meg mi választ el tőle minket attól, hogy ne legyünk mi is bekasznizva négy fal közé, a tébollyal, kirekesztve, bezárva a kinti világtól. Ahol nem kívánatosak az önfejű, a szabályokat betartani nem tudó, nem akaró, makacs, nyakas emberek, akik csak élni akarnak, nem megfelelni másnak, legyen az a család, baráti kör, állam, satöbbi.

 A színhely egy elmegyógyintézet. A szereplők: ápoltak és ápolók. A téma: talpra tudnak-e még állni a szánalmas emberroncsok. A főszereplő, ha itt lehet ilyen jelzővel élni, Randle Patrick McMurry, akit áthelyeztek egy Pendletoni Büntetőgazdaságból. Kórlelet és esetleges kórkezelés miatt került gyógyintézetbe. Harmincöt éves. Még nem volt nős.