Szigorító jogszabály a dohányzók védelmében
1999-ben fogadta el az Országgyűlés az évi LXII. törvényt a nemdohányzók védelméről és az egyes dohánytermékek forgalmazásáról. Akkor ez a dohányzás korszerű, a területen úttörő jelentőségű átfogó jogi szabályozását jelentette. Időközben azonban elszaladt a Világ és az idő mellettünk. Az elmúlt évtizedben az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) és az Európai Unió is nagyon erős ajánlásokat hozott nyilvánosságra a dohányzás ártalmasságát és a dohányzás visszaszorítását illetően.
Magyarország mindkét nemzetközi szervezet tagjaként az elsők között írta alá a WHO Dohányzás Ellenőrzési Keret Egyezményét és fogadta el az Unió ajánlásait. Ennek ellenére több éves elmaradással, a mai napig nem tettünk eleget az ajánlásoknak. Az Országgyűlés elé beterjesztett, a zárt közterületi dohányzást tiltó jogszabály módosítás megszavazásával a magyar Országgyűlés többéves adósságát egyenlíti ki a magyar lakossággal, a lakosság egészségvédelmével szemben. Ez a szigorítás a dohányzásnak a különböző vendéglátó ipari egységekben, munkahelyeken, oktatási és egészségügyi intézményekben való tiltásán túl egyéb a dohányzást, a dohányáruk kereskedelmét, promócióját szabályozó intézkedéseket is tartalmaz. A jogszabálynak a beterjesztett tartalommal történő megszavazásával Magyarország ma már nem lenne úttörő, de legalább felzárkóznánk azokhoz az országokhoz, ahol már sikeresen bevezették ezeket az intézkedéseket. Nagymértékben rombolná a magyar országgyűlés tekintélyét hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt az, ha a beterjesztést követően nem szavaznák meg azt a honatyák, vagy olyan módosításokat fogadnának el, amelyek nyomán a jogszabály hatástalanná válna!
A dohányzás korlátozása a nemdohányzók védelmén túl, a passzív dohányzás visszaszorítása mellett elsősorban éppen a dohányzók érdekét védi. Álságos dolog azt állítani – amellyel egyre gyakrabban találkozhattunk a médiumokban az utóbbi napokban -, hogy a dohányzás korlátozásával a magyar lakosság harmadát kitevő dohányzó honfitársaink ellen cselekednénk. Éppen ellenkezőleg, a jogszabály már rövid távon is éppen a dohányzók egészségét védi a legerőteljesebben. A nemdohányzók ugyanis többnyire elkerülik azokat a zárt közterületeket, éttermeket, szórakozóhelyeket, ahol vágni lehet a füstöt, s ezzel komoly egészség károsodásnak tennék ki magukat. Ezzel szemben a dohányzók itt még az önmagában is ártalmas napi cigaretta adagjuk füstjénél is több káros anyagot szívnak be. A dohányzást az éttermekben és más vendéglátó ipari egységekben korábban totálisan megtiltó országokban már egy év elteltével 10-17 százalékkal csökkent az akut szívizom infarktussal kórházba került betegek száma, csökkent a halálozás és mindennek a költségterhei is jelentős mértékben, euro és dollár tízmilliókat jelentően csökkentek. Ismerve a hazai epidemiológiai helyzetet a dohányzás beterjesztett korlátozása már 2012-ben megközelítően ezerrel csökkenthetné a szívizom infarktus esetek számát mintegy két-két és fél milliárd forint megtakarítást is eredményezve az egészségügyi kasszának. Hosszabb, egy évtizedes távon a megtakarítás ennek a többszöröse lehet, hiszen a szív és érrendszeri halálozások és az idült légzőszervi ártalmak harmadával csökkennének. A megbetegedések, a kórházi kezelések csökkenése rövid és hosszabb távon is elsősorban a dohányosoknál jelenik meg! A korlátozás erős motivációt jelent a dohányzás abbahagyására is! A szigorítás tehát nem a dohányzók ellen történik, hanem a nem dohányzókkal együtt éppen a dohányosok érdekeit védi!
Hozzászólás zárolva.