A határzárnak nincsenek nyertesei, csak vesztesei

Szeptember elsejével hirdette meg a kormány az újabb korlátozó intézkedéseit, amelyek elvben nem zárják ki az országba való belépést, illetve az innen induló utazásokat, ám a feltételek a gyakorlatban mindkettőt kizárják.

Az  esküvőipar padlóra került

Az esküvőszakma az egyik legnagyobb vesztese a járványnak. Varga-Kovács Tímea, a Red Shoes Weddings egyik alapítója, s több aspektusára is rámutat. „A rendezvények tavaszi betiltása elképesztően sok feladatot rótt ránk, szervezőkre. A társammal, Losonczi Vikivel másfélszer annyit dolgoztunk egy-egy esküvővel, mint normál esetben. Zokogó menyasszonyokat vigasztaltunk és közben igyekeztünk találni nekik egy B opciót. Na de mikorra? Hiszen teljes bizonytalanságban voltunk. Nyárra csak a legbátrabbak mertek tervezni, de lényegében az egész szezon ment a kukába. Hiába jött a feloldás június közepén, addigra a párok már átrakták az időpontokat, jellemzően őszre, vagy jövőre. Soha még annyi láblógatós posztot nem láttam a kollégáktól, mint ezen a nyáron. Közben pedig gőzerővel készültünk a szeptemberi, októberi menyegzőkre. És akkor jött a határzár. Ma már gyakorlatilag nincs olyan esküvő, ahol ne lennének külföldi vendégek, és talán egy-egy kollégáról, haverról viszonylag könnyű szívvel lemond a pár, ha muszáj, de testvérekről, szülőkről nyilván nem. Így azonnal kiesett magyar párunk is, ám nálunk súlyosabb a helyzet. Az egyik üzletágunk ugyanis külföldi párok esküvőinek szervezésével foglalkozik. Ez lehet vegyes pár, ahol az egyik fél magyar; lehetnek csak magyarok, akik külföldön élnek, és jelentkeznek olyanok is, akiknek semmilyen kötődésük nincs az országhoz, csak beleszerettek a Várnegyedbe, vagy a Balatonba. Értelemszerűen ez utóbbiak léptek vissza először, de sorban utána a többiek is.

Egy szeptemberi párunknak, akiknek már csak tíz nap volt az esküvőjükig a határzár miatt kellett törölniük a lagzit, mert a vendégek 50 százaléka külföldről jött volna. Persze számoltunk azzal, hogy bekövetkezhet ilyesmi, ezért eleve lekötöttük a szolgáltatóikat egy jövő  szeptemberi dátumra is, de néhány nappal ezelőtt kaptam tőlük egy levelet, hogy hozzuk előre az egészet nyárra, mert az őszben már nem tudnak bízni. Ez természetesen újabb egyeztetési köröket kíván, vagyis ezt az esküvőt éppen harmadszor szervezem meg. És ez nem egyedi eset. Már jelentkezett több 2021-es pár is, akik megijedtek, nekik vajon lehet-e esküvőjük akkor, amikor megálmodták. Ezt a szeptembert nagyon vártuk, de nem csak a határzár okoz problémát. Tudok olyan esetről is, ahol az örömapa – aki fizette volna az egész vacsorát -, azért mondta le, mert elhangzott egy olyan a híradásokban, hogy az esküvőkön terjed legjobban a fertőzés. Ezért úgy döntött, hogy a fiának nem lesz most esküvője … Szóval az anyagi kérdéseken túl, nagyon sok fájdalom is van ezekben a változtatásokban. Tudjuk, hogy a nőknek fontosabb ez, mint a férfiaknak. Számolják a perceket, és amikor negyedszer kell átvariálni mindent, ott már elvész az egész varázsa… Nekünk idén még van egy decemberi párunk, ha azt az esküvőt se tarthatjuk meg, akkor azt kell mondanom, a külföldi üzletágunk 17 hónapos szüneten lesz, de nem jobb a helyzet a hazai fronton se, mert pontosan 90!!! százaléka maradt el az idei esküvőinknek. És ez igaz a velünk dolgozó összes szolgáltatóra is. De egyelőre mi még kitartunk, mert imádjuk, amit csinálunk.”

A turizmus  halott

Az esküvőzés voltaképpen a rendezvényszakma leágazása, és persze érinti a turizmust is. Hogy ebben a két szegmensben mekkora bajok vannak, azt részben mutatják az olyan megmozdulások, mint a múlt heti buszos demonstráció, illetve a kék fénybe öltöztetett főváros. És mutatja az is, hogy a témában megszólaltatott turisztikai szakember csak név nélkül vállalta a nyilatkozatát.
„Óriási bajban vagyunk, sőt azt gondolom, sokkal nagyobb a dráma, mint az most látszik. Ami a turizmust illeti, az lényegében halott. A belföldi turizmus ugyanis képtelen eltartani a szakmát, és kiváltképp igaz ez Budapestre. Egyszerűen valamiért nálunk nem trendi a fővárosban eltölteni egy hosszú hétvégét. A határzár pedig végképp lehúzta a rolót előttünk. Nyáron gyakorlatilag jelentéktelen számban érkeztek az országba külföldiek – emlékezzünk, egy lelket nem láttunk  a nevezetességek környékén -, ez pedig nem volt elégséges ahhoz, hogy a szállodák, vendéglátóipari egységek és minden kapcsolódó szolgáltatás szinten maradjon. Rengetegen vannak, akiknek fel kellett adniuk azt, amit eddig csináltak – és sokan közülük még nem is látják, merre tovább, mert  például ebben képezték magukat, ez a szakmájuk, a hivatásuk, az álmuk. Nemcsak gazdasági vetülete van ennek, de mentális vonzata is. Borzasztó sokan kerültek kilátástalan élethelyzetbe. A nyárból igyekezett mindenki kivenni, amit lehet, de sokan ezt meglehetősen tisztességtelen módon tették. Gondolok itt például a botrányosan magas balatoni szobaárakra … Ugyanakkor tudok olyan panzióról is, amelyik épp az óvintézkedéseivel tudott még egy pluszt adni a vendégeinek és mégis megmaradt normális árszinten. Ahogy a nyár a vakációé, úgy az ősz a városlátogatások időszaka, így mindenki várta, hogy most majd fellendül picit a külföldi turizmus – de ezzel a rendelettel minden reményünk elszállt…