A gránátalma városa

A járvány kitörése előtt egy évvel jártam Granadában, s az utazás emlékei olyan mélyen megmaradtak bennem, hogy az elmúlt egy évben gyakran belőlük merítettem erőt a bezártság elviseléséhez. Ott élő ismerőseimnek köszönhetően a kötelező turistaprogramok teljesítése mellett, lehetőségem nyílt bepillantani a helyiek életébe és megismerni egy kicsit a szokásaikat. Életörömük, nyitottságuk lenyűgözött, s az egy hetes ott tartózkodás alatt mély barátságok ugyan nem tudtak kialakulni, de akikkel találkoztam, közel kerültek a szívemhez. Granada a koronavírus járvány berobbanása előtt a turizmus fellegvárai közé tartozott, az év bármely szakaszában turistacsoportok garmadával lehetett találkozni a város nevezetességeinek közelében. De valahogy ez egyáltalán nem volt zavaró. A színpompás látványosságok elterelték a figyelmet a sorban állásról, a hangzavarról és a kaotikus helyzetekről. Bárhová nézett az ember, valami érdekes épületrészleten akadt meg a szeme. Az utcákon filmekbe illő jelenetek zajlottak, s ha kérdésünkkel odafordultunk egy helyi lakoshoz, biztos, hogy az egész életét elmesélte nekünk.

Könnyű az itt lakóknak boldognak lenni – gondolhatnánk – hiszen egy olyan városban élnek, amelynek földrajzi fekvése több mint tökéletes. Harminc kilométerre találhatók a hegyek, a Sierra Nevada még nyáron is hófödte csúcsait tiszta időben a város minden pontjáról megcsodálhatják. A „havas hegység” egy védett nemzeti park, Granada polgárainak mindennapi sportjává vált a kirándulás, a túrázás, télen pedig a síelés. A tenger is közel van: a Sierra Nevada hegyein átkelve 70 kilométer autózás után juthatnak el a legközelebbi strandokig. Egy ilyen környezetben a nyári 40 fokos kánikulát is mosolyogva tűrik, míg mi, az ide látogató turisták hűvös templomokba, lesötétített szobákba menekülve küzdünk a hőséggel.

Alhambra
Ha Granada, akkor Alhambra. Spanyolország leglátogatottabb műemlék-együttese rémisztőnek tűnhet a turista tömegeket messze elkerülni vágyók számára. Mert kíváncsi turisták csoportjai az év minden időszakában folyamatosan ide özönlenek, éppen ezért érdemes a belépőjegyünket hetekkel a látogatásunk előtt interneten beszerezni. De ha már az erőd falain belülre kerültünk, egy elvarázsolt világgal találjuk szembe magunkat. Csak ámulunk és bámulunk a mór és a keresztény építészet és kertművelés eme lélegzetelállító csodáján. A XIII. században mór uralkodók kezdték az építését, majd épségben túlélte a mórok elleni keresztes háborút, később V. Károly egy fantasztikus, reneszánsz stílusú palotával egészítette ki. Órákat tölthetünk el barangolva a múltban, minden egyes teremnek, toronynak, udvarnak, kertnek külön története van.

Flamenco
A flamenco nem csupán zene és tánc, hanem évezredes hagyomány, amely generációkról generációkra száll. Az andalúz cigányok lelkének tükrözi vissza, amit a flamenco estek során a táncosok mozdulatai, az énekesek rekedtes hangjának rezgései adnak vissza. A keresztény hódítás után, a XV. században, a granadai cigányokat a Sacromonte dombjára telepítették, ahol a domboldalba vájt barlangházakban éltek és néhányan még élnek most is. A fehérre meszelt barlangok nyáron hűvösek, télen melegek, az ott élőknek csodálatos panoráma tárul a szeme elé: rálátnak az Alhambrára és Granada egy része a lábuk előtt hevert. Ma ezek a lakások egy család kezében vannak, a házakban múzeumot működtetnek és esténként flamenco előadásokat szerveznek ide.