"LEGYEK ANGYAL, HA ÖRDÖG VAGYOK?"
Veszélyhelyzeti exkluzív interjú Szűcs Gabi énekesnővel
Szűcs Gabi EMeRTon- és Fonogram díjas énekesnővel, a Cotton Club Singers alapító tagjával a szabadúszó-lét kiszolgáltatottságáról, a jubileumokról, életre szóló döntésekről, fentről és lentről, csücsörítésről, munkáról és természetesen arról beszélgettünk, hogy március 11. a veszélyhelyzet kihírdetése hogyan változtatta meg a hazai popéletet.
- Te, mint szabadúszó előadóművész hogyan reagálsz a vészhelyzettel járó változásokra? Mit jelent ez számodra?
- Nem erre számítottunk, fel is vagyunk zaklatva és nem csak én, hanem az egész zenész szakma. Illetve a teljes művész szakma. Tudom, hogy ez a színészeknek sem jó. Megtörtént a bejelentés, hogy a 100 fő feletti rendezvényeket elhalasztják. Ezt egyrészt megértem, másrészt ez nekünk nagyon húsbavágó dolog. Sok jazz-, swing-, popzenészt, talán a nagy szimfonikus zenekarokat leszámítva, akik egy védettségi burokban vannak, hiszen bért kapnak, bennünket első kézből érint ez a megszorítás. Azt azért látni kell, hogy most Szűcs Gabi beszél, de én két zenekart viszek. Ami nem csak a zenészeket jelenti, hanem e mögött egy nagyon komoly infrastruktúra van menedzserrel, több technikussal … Megszervezünk egy koncertet, egy sorozatot vagy egy évadot előre, hiszen most már nem úgy van, hogy otthon ül az ember januárban és februárban jön a buli, hanem sokszor egyéves előkészítések vannak. Nekem már tavaly volt Müpás időpontom 2021-re. Előre kell dolgozni. Ez a helyzet azért nagyon nehéz mindenkinek, mert olyan időpontokat borít, amiket mi már nagyon régen leszerveztünk. Ezt természetesen vis maior, csak bennem most óriási a felelősségtudat. És persze rossz, hogy nem énekelhetek.
- Hány fellépésedet húzta át a koronavírus-járvány?
- Most konkrétan hat-hét olyan rendezvényről van szó, amikről tudjuk, hogy teljes telt házas koncertek lennének, olyan helyszíneken, amikért régóta küzdöttünk, szerettünk volna ott lenni vidéken és Pesten is. Én például nem énekeltem még az Akváriumban, a veszprémi Hangvillában ugyan már léptem fel, de nem azzal a produkcióval, amivel most mentünk volna. Presztízsberuházásaink hiúsulnak így meg, és nem látjuk, hogy mikor tudnak ezek a koncertek megvalósulni. A szervezők sem tudják. Az anyagi kérdés a legkevésbé fontos most, de felelősséget érzek mind a jazz-, mind az electro swing zenekarom iránt is. Utóbbi egy popos hangvételű zenekar, velük szoktuk végigcsinálni az egész nyári fesztiválszezont. Úgy kell elképzelni, hogy az én esetemben is, aki nem vagyok a popszakma csúcsán, 10-12 ember állandó munkája, ideje és egy csomó marketing költség ment most a kukába. Ezért érzek felelősséget, hogy vajon hogyan lehet ezt feléjük majd kompenzálni.
- Nyilván nem a te dolgod ezt kompenzálni, ahogy te is mondtad, ez egy vis maior helyzet, ami téged éppen ugyanúgy érint, mint őket.
- Ők sem kérik ezt rajtam számon, nem erről van szó, csak én érzem azt, hogy megduplázott erővel kell most rajta lenni, hogy amikor majd újra lehet koncertezni, akkor legyenek fellépések. Valahogy elfelejtetni ezt az időszakot. A másik aspektus pedig az, hogy egyelőre nem látom a szitut, hogy egy hónapig biztosan nem, de lehet, hogy jóval tovább nem énekelhetek. Nekem ez tényleg olyan, mint egy falat kenyér.
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.