Bekerülhetnek-e a magyar történelemtankönyvekbe a romák? – interjú

Kötelezővé tenné Angliában a fekete történelem oktatását az általános és középiskolákban egy civil nyomásgyakorló csoport, a Black Curriculum. Magyarországon a romák történelme ma még nem szerves része a magyar történelemnek, és ez a tankönyvekben sem jelenik meg. Az okokról, és a lehetséges megoldásról kérdeztük Derdák Tibort, a Dr. Ámbédkar középiskola igazgatóját, szociológust.

• Magyarországon hol tart ez a folyamat?
• Valami mindenképpen elindult. Vecsei Miklós, a diagnózisalapú felzárkózási roma stratégia előkészítésének és végrehajtásának koordinálásáért felelős miniszterelnöki biztos vezetésével folyik most egy olyan munka a Belügyminisztériumban, mely a roma oktatásüggyel is rendszerszinten kíván foglalkozni. A kerettanterv módosítása van éppen napirenden, ha pedig ez megtörténik, akkor talán a roma történelem oktatása is a helyére kerülhet valamennyire Magyarországon.

• Helyi szinten most is vannak kísérletek arra, hogy a hazai romák történelmének oktatását valamiképp részévé tegyék a történelemtanításnak, ezek azonban igencsak elszigeteltek és időlegesek.
• Mindez valójában erősen személyfüggő, és nem is kapcsolódik szükségképpen és szorosan valamely tantárgy oktatásához. Ha akad az iskolában olyan tanár, aki a saját tantárgyába valamiképp be tudja illeszteni, annak részévé tudja tenni a roma kultúra, vagy a roma történelem oktatását, akkor az már félsiker. Persze az ehhez szükséges oktatási anyagok és tankönyvek hiánya erősen megnehezíti még ezeket az erőtlen próbálkozásokat is, a rendelkezésre álló néhány népismereti könyv (mint például Menyhért Ildikó, Zöld az erdő című könyve) csak részben pótolja a valódi tankönyveket. Természetesen a hazai cigány értelmiség utánpótlásáért felelős roma iskolák, mint amilyen a pécsi Gandhi Gimnázium, a miskolci Dr. Ambédkar Iskola, vagy a budapesti Kayi Jag próbálják önálló tantárgy keretében oktatni a hazai cigányság történetét, de tankönyv, azaz elfogadott tankönyv híján ez komoly nehézséget jelent tanárnak, diáknak egyaránt.
• A most használatban lévő középiskolai történelem tankönyvekben miként jelennek meg a magyarországi romák, milyen általános kép rajzolódik ki velük kapcsolatban?
• Bár a mostani tankönyvek szakmai nívója komoly emelkedést mutat a korábbiakhoz képest, továbbra sem változott az a megközelítés, mely a romákat nemzetiségként ábrázolja, és mint ilyenek nem részesei a nemzeti történelem fő sodrának, nem alakítói annak. A történelem egy adott pillanatában megjelennek a színen, akikkel valamit kezdeni kell. Aktuális megjelenésük pedig valamiképpen mindig problémaként jelentkezik. Tárgyalja ezt a most forgalomban lévő tankönyv a dualizmus korát, vagy éppen a Kádár kort elemző fejezetben, és ezzel a problémával – legyen az kulturális, vagy foglalkoztatással összefüggésbe hozható – a többségi társadalomnak valamit kezdenie kell. A normál történelem menetében tehát semmiféle komolyabb szerepük nincs, semmiképpen sem egy szerves fejlődés részei, netán alakítói, a történelemben éppúgy, ahogy a történelemkönyvek lapjain előtűnnek, majd hirtelen eltűnnek, epizódszerepet visznek, vagy talán még annyit sem.
• Milyen más alternatívák képzelhetők el?
• A magyar történelem a mai napig a szabadságküzdelmekre, a függetlenségi háborúkra épül fel, a tankönyvek narratívája ezen alapul, viszont ezekben szinte meg sincs említve a magyarországi cigányság, se kollektív módon, se pedig egyénileg.

Pedig, ha létezett történelmi esemény a hazában, melyből a romák kivették részüket, azok pont ezek a szabadságküzdelmek voltak, a Rákóczi-féle szabadságharctól kezdve, az 1848-49-es Habsburg ellenes küzdelmeken keresztül, az 1956-os forradalom és szabadságharcig.

• Ezek jórészt olyan történelmi események voltak, melyekben akár személyekig lebontva lehet tudni, kik is voltak a történelem alakítói, vagyis arra is kiválóan alkalmasak lennének, hogy egyéni szinten, nevesítve is megmutassák, a magyarországi romák milyen mértékben vették ki részüket a közös haza sorsának alakításában. Az elmúlt időszakból amúgy egyetlen példa van valami hasonlóra: az 1990 márciusi marosvásárhelyi pogrom történetének tárgyalásakor egy félmondatban szerepel csupán, hogy „a cigányok a magyarok segítségére siettek”. De itt sincsenek a konkrétumok kibontva, ami pedig segítené az azonosulást, végső soron pedig az elfogadást.
• Milyen mértékig vonják be a roma értelmiséget, történészeket, a kultúra embereit a most folyó munkába? Konkrétan, milyen esély van arra, hogy a magyarországi romák történelmét maguk az érintettek írják, és ne csupán egy róluk szóló, mások által írt munka szülessen ismét?
• Erre viszonylag nagy esély van, hiszen Vecsei Miklós munkáját az államtitkárságon olyan kiváló roma értelmiségiek segítik, mint Bangó Lajos, Setét Jenő, Daróczi Ágnes, vagy éppen Orsós János pedagógus, és Orsós Anna nyelvész professzor. A források is rendelkezésre állnak egy ilyen munka elkészítéséhez, elég ha csak Pomogyi László e téren végzett kutatásait (Cigánykérdés és cigányügyi igazgatás a polgári Magyarországon), illetve Szuhay Péter munkáját (A világ létra… – antropológiai fotóalbum) említjük.

Interjúnk előfutára volt az Anglia: kötelező lesz-e a feketék történelme? című cikkünk.