CSÍKSZENTMIHÁLYI UTÁN SZABADON
Művészetterápiával a karantén okozta depresszió ellen
Már a járvány első hulláma is sokakat megviselt lelkileg: a bezártság, a magunkra hagyatottság egyfajta kommunikációs űrt kényszerített ránk. Akkor sokan fordultak a technika legújabb vívmányaihoz, úgy tűnt, hogy például a videóchat megváltást hozhat. Mára azonban kiderült, hogy ez is kevés a boldogsághoz, egy amerikai művészetterapeuta ezért azt ajánlja alkossunk felszabadultan, a ‘flow’ megváltást hozhat.
A tavaszi általános karantén, közkeletűbb kifejezéssel a lezárás (mint tudjuk, ez lett az év szava) alatt sokan küzdöttünk azzal, hogy leépültek emberi kapcsolataink, kényszerűségből el kellett távolodunk fizikai érzelemben is szeretteinktől, barátainktól. A megoldást akkor az új technológia szinte tálcán kínálta, kézenfekvőnek tűnt, hogy a videóchat és egyéb virtuális lehetőségek majd kiváltják a személyes találkozásokat, sőt pótolják is azokat, de annak ellenére, hogy képernyőn keresztül láthatjuk egymást, kiveszett kapcsolatainkból az intimitás.
Hogyan lehet tehát valódi, vagyis nem csak virtuális módon ismét kapcsolódni szeretteinkkel, táplálni elménket, különösen a közeledő ünnepek idején? A megoldás, meglehet, a művészetben keresendő.
Tammy Shella, művészetterápiás szakember segít nekünk abban, hogy megértsük, mennyire fontos számunkra a művészet a stresszkezelés szempontjából, és hogyan használhatjuk fel azt annak érdekében, hogy ne épüljenek le emberi viszonyaink.
A pandémia befolyásolja a mentális egészségünket
Egy felmérés szerint a járvány számos mentális probléma forrása, kiváltója. A szeretteinktől való kényszerű távollét és az otthoni bezártság miatt sokaknál lépett fel szorongás, depresszió április és június között az Egyesült Államokban. A felmérésben részt vevők 40 százaléka legalább egy, a megnövekedett stresszel összefüggésbe hozható mentális betegségről számolt be. Megnőtt azok száma is, akik úgy nyilatkoztak, hogy a kilátástalanság miatt még az életüket is eldobnák. Nem nehéz benne ragadni a szomorúság és a kétségbeesés körében, és az is érthető, ha magányosabbnak érzi magát az ember a szokásosnál a mostani időkben. De amikor minden remény elvész, vagy legalább is veszni látszik, az általunk szeretett emberek emlékeztethetnek minket arra – vagy éppen mi őket -, hogy a világon még számos jó és érdekes dolog van, amelyekért érdemes lelkesedni.
Hozzászólás zárolva.