Magyarországon elsőként itt
Újdonság a fúziós prosztatabiopszia
A prosztatabiopsziára, vagyis a prosztata betegségeinek felismeréséhez és elkülönítéséhez (jó indulatú megnagyobbodás, régóta fennálló gyulladás, rákos elváltozás) szükséges szövettani mintavételre számos módszer létezik. Ezek közül úttörőnek számít az MR fúziós biopszia, amely az akár gyulladásokkal vagy életveszélyes fertőzésekkel is járó hagyományos mintavételezéssel ellentétben a legmodernebb és legpontosabb képet adó szövettani forma, amivel praktikusan elkerülhető a fertőzésveszély.
Magyarországon a Budai Egészségközpont az első intézmény, amely ilyen típusú prosztatabiopsziát végez, és egyúttal a közép-kelet-európai régió referenciaközpontja is. Az eljárás elvégzéséhez szükséges MRI-berendezésnek és a mesterséges intelligenciával támogatott szoftvernek köszönhetően az intézmény a prosztatarákszűrés európai élvonalába tartozik.
„Hazánkban évente több mint négyezer prosztatadaganattal küzdő beteget regisztrálnak, az esetek többségében azonban semmilyen panaszuk nincs a férfiaknak, így véletlenül merül fel a prosztatarák gyanúja. Éppen ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni a szűrővizsgálatok fontosságát. Egy fizikális vizsgálat, egy laborkontroll, vagy akár egy ultrahangkép alapján is fény derülhet a betegségre. Veszélyeztetettnek számítanak azok, akiknek a családjában van prosztatatrákos, de hajlamosító tényező az is, ha valaki 65 év feletti” – mondta Dr. Póth Sándor, a BEK Privát Urológiai Osztályának vezető főorvosa, a Nemzetközi MRT- és Mesterséges Intelligencia Vezérelt Diagnosztikai Központ szakmai vezetője.
Melyek a hagyományos biopszia hátrányai?
A mintavételi eljárások közös jellemzője, hogy ezek során a mintavevő tűvel megszúrják az adott szövetet, hogy cérnavékony szövethengert nyerjenek ki belőle. A hagyományos, transzrektális, tehát végbélen keresztül végzett random biopszia lehet ujj- vagy ultrahangvezérelt. Ujjvezérelt szúrás esetén az orvos a mintavevő tűt a páciens végbelén keresztül az ujja segítségével vezeti a prosztata felületére, majd találomra vesz belőle mintát. Ennek nagy hátránya, hogy vakon szúr az orvos, illetve a végbélen áthatoló szúrás gyakran antibiotikus védelem ellenére is komoly gyulladást okozhat, emiatt ma már ritkán végzik csak.
Ezzel szemben az ultrahangvezérelt szúrás egy precízebb eljárás: ennek során nem az orvos ujja, hanem egy ujjnyi ultrahangfej kerül a végbélűrbe. Ezáltal a szúrni kívánt szövet láthatóvá válik egy monitoron, így tudható, mely szövetből veszik a mintát. Ez a leggyakoribb, általános mintavétel, melyet néha érzéstelenítés nélkül végeznek, de a legtöbb intézményben helyi érzéstelenítésben, bódításban, vagy altatásban zajlik. Sajnos a végbélen át végzett szúrtcsatorna ennél az eljárásnál is magában hordozza az életveszélyes fertőzés lehetőségét, még a legnagyobb gondosság mellett is. Másrészt az anatómiai adottságok miatt a prosztata felületének majdnem egyharmada nem hozzáférhető a végbélen keresztül, így 20-30 százaléknyi részből nem nyerhető minta.
Miben más a fúziós prosztatabiopszia?
Hozzászólás zárolva.