A depresszió nem csak a felnőttek betegsége – erre is figyelmeztet a koronavírus-járvány

Na, mi a helyzet, kiskomám? – régebben, általában ezzel a kedveskedő érdeklődéssel fogadták a gyermekorvosok kis pácienseiket és azok szüleit, de az utóbbi egy évben, amióta tart a világjárvány, már ritkán hangzik el a fent idézett köszöntés a rendelőkben. Az orvosok mostanában nem is nagyon engedik meg maguknak ezt a félig-meddig szellemes köszönési formát; a mindennapos gyakorlat ma már inkább az, hogy a belépő kis betegek szülei előbb zúdítják a gyógyító személyzetre panaszaikat, az elszigeteltség és a veszteségek okozta frusztrációjukat, bánatukat, szomorúságukat, semmint helye lenne bármiféle kedélyeskedésnek a rendelők világában.

A szülők súlyos lelki terheket kényszerülnek viselni az utóbbi időben, hiszen ők gyermekeik egészségéért, így mentális jólétükért is fokozottan aggódnak ilyenkor.

Világszerte aggodalomra ad okot ugyanakkor az is, hogy terjedőben a depresszió és az öngyilkosság a fiatalok körében. De nemcsak a felnőttek, a fiatal felnőttek és a tizenévesek szenvednek a kóros lehangoltságtól; a kisgyermekek is lehetnek depressziósak; ennek azonban nagyon különbözőek a tünetei, mint felnőtt korban. Így az orvosoknak, és maguknak a szülőknek is komoly kihívást jelent, hogy felismerjék, ha kisgyerekük depresszióval küzd, és segíteni is tudjanak nekik ebben a nehéz helyzetben.

Rachel Busman, a New York-i Child Mind Institute klinikai szakpszichológusa úgy fogalmazott, hogy kifejezetten nehéz a kisgyerekek depressziójáról pontos képet adni, hiszen sokunkat kötnek azok a sztereotípiák, melyek a gyermekkort az ártatlanság és az öröm időszakaként tudják csak – bár nem kizárólagosan – értelmezni.

Ugyanakkor tény, hogy a 6–12 éves gyermekek 2-3 százaléka súlyos depresszióval küzd – mondta. És azok az egészen fiatal gyerekek, akik szorongásos rendellenességekben szenvednek ( a 3 és 17 év közötti korosztály több mint 7 százaléka ilyen), szintén komoly veszélynek vannak kitéve a depresszió szempontjából.

A depressziót eredetileg kifejezetten a felnőttek betegségének tartották.

Kovács Mária, a Pittsburghi Egyetem Orvostudományi Karának pszichiátria professzora elmondta, hogy az 1950-es és 60-as években voltak olyan gyermekpszichiáterek, akik úgy vélték, hogy a gyermekek nem rendelkeznek kifejlett „egóval” ahhoz, hogy kialakuljon náluk a kórosan lehangolt állapot, az általa a 70-es években végzett kutatások azonban azt állapították meg, hogy „az iskoláskorú gyermekek is szenvedhetnek már diagnosztizálható depresszióban.”