Egy idegenvezető feljegyzései
Tevék, ópium és hosszú bajszú férfiak a sivatagban
Most jöjjön az indiai utazás folytatása a sivatagban! Földváry Eszter idegenvezető több mint negyven éve kísér turistákat szerte a világban. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, de most ő is, mint a turizmusban dolgozók többsége kényszerszabadságon van. Szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt.
Indiai utunk során, miután a helyi maharadzsa vendégszeretetét élveztük, Jodhpurból a Thár-sivatagba indultunk, ami legnagyobb részt Rádzsasztán területén fekszik. Szállásunk a félkör alakban felállított sátortábor a sárga homokon hívogatóan várt minket. Azt hittük nomád körülmények közé érkezünk, ehhez képest a sátrak minden komforttal fel voltak szerelve, még fürdőszoba is volt bennük zuhannyal, vécével. Vastag dunyhák az ágyon, finom, indiai díszes vászon huzatban, virág az asztalon otthonos hangulatot varázsoltak a sivatag közepén.
A tevegelés élménye
A sátrak előtt tevék sorakoztak indulásra készen, hogy felvigyenek minket a legmagasabb homokdűnére naplementét nézni. A tevegelés egy kis tudást igényel, az elindulás és a leszállás jelentik a legnehezebb feladatot. Ha nem figyel az ember, induláskor könnyen előre bukik, éppen ezért rá kell hajolni a teve púpjára. Amikor véget ér a tevelgelés, egészen hátra kell dőlni, míg az állat letérdel először a mellső lábaival, majd leteszi a hátsó részét is. A kettő között nagyon élvezetes az utazás. A tevékre teljesen ráillik az elnevezés: a sivatag hajója. Szépen imbolyognak a homokos talajon, valóban olyan, mintha hullámokon siklanánk. A szervezők a legszebb pontot választották ki a koktél parti helyszínéül, ahol egy kis csoport helyi zenész fogadott minket. Mesés esténk volt, elvarázsolt minket, ahogy az izzó Nap aranyvörös fénybe vonta a homokdűnéket. A fehérbe öltözött pincérek körbe hordták az italokat, fejüket vörös, sárga és ki tudja még milyen élénk színekben pompázó turbánok díszítették. Mi pedig nagy párnákon ücsörögve csodáltuk a tájat.
Nagybajuszú férfiak
Feltűnt, hogy az itteni férfiaknak nemcsak különleges formájú turbánjuk, de egészen speciális bajuszuk van. Megtudtuk, hogy ez is egy rádzsasztáni divat. Ha valaki ki akar tűnni, akkor olyan bajuszt növeszt, ami nincs másnak.Lehetőleg sűrű és hosszú legyen, hogy jól lehessen pödörni. Volt, aki kétoldalt hosszan kardként pödörte meg, más, mint egy összecsavarodott mókus farkat az arcára fektette. Poirot felügyelő az Agatha Christie regények főszereplője kackiás, büszke bajuszával elbújhatott volna szégyenében, ha ezeket látta volna.
Hozzászólás zárolva.