Tüke Borház – a szőlő szolgát kíván
Pécs, Mecsek oldal, Tettye. A mediterrán város egyik legfestőibb része. Gyönyörű park, a középkori püspöki palota romjai, friss vizű patak. De nem csak ezért érdemes felkapaszkodni a hegyoldalba, ha Pécsett jártok. Itt működik ugyanis 2010 óta az a Tüke Borház, amit a vendégek nemrég a Dél-Dunántúl legjobb vendéglátóhelyének választottak. Ungurán József tulajdonossal az ide vezető útról és a jövőről is beszélgettem. INTERJÚ
A Tüke borház épülete egy régi présház, amit az 1800-as évek végén építették. A Tettye már a középkor óta a pécsiek kedvelt kirándulóhelye volt. Gyümölcsösökkel, szőlőültetvényekkel és természetesen pincékkel – kezdi a történetet Ungurán József a régmúltban.
Itt termett például a híres pécsi nektár, egy barackfajta, ami az egész országban kelendő gyümölcs volt. De a terület nagy részét, a hegyoldal kedvező déli fekvése miatt, szőlővel telepítették be. Mára sajnos a lakóövezet elhódította a gyümölcsösök helyét, mi azonban megőriztünk egy negyed hektáros kis területet a szőlőnek. Ez a zsebkendőnyi kis telek része a pécsi borvidéknek és az Európai Uniós szőlő kataszternek.
Kibújik belőled a borász! Hiszen ez az eredeti szakmád. Miért váltottál mégis a vendéglátásra?
Pécs az Európa Kulturális Fővárosa évadra készült, amikor felújították ezt a környéket, és ezt az épületet is. Kiírtak egy pályázatot, hogy legyen belőle borház. A feleségemmel gondoltunk egy merészet, és jelentkeztünk. Azért választottuk a Tüke Borház nevet, mert igyekeztünk mindent a helyi termelőktől és zömében helyi borászatoktól beszerezni.
TÜKE szó jelentése: tősgyökeres pécsi. Máig használatos kifejezés. Eredetileg azokat nevezték csak tükéknek, akiknek a Mecsek oldalában legalább három nemzedékre visszamenően szőlője, présháza volt. Ma azok is érdemesek a tüke címre, akik szoros szálakkal kötődnek Pécshez és sokat tesznek a városért.
11 év után ma már akkora a forgalmunk, hogy kénytelenek vagyunk a beszerzési és kínálati kört is szélesíteni. Csak a helyi termelők már nem tudnak biztonsággal ellátni bennünket alapanyaggal.
Amikor megnyitottatok, csak bort lehetett kóstolni itt?
Már akkor is kínáltunk harapnivalót. Hideg, házi füstölteket, stifoldert, libatöpörtyűt, szalonnát lehetett csipegetni a borok mellé. Rövidesen hétvégenként grillételekkel bővítettük a kínálatot. Akkor még csak három meleg ételünk volt. Csirkemell, tarja és pisztráng, 15 adag egy hétvégére. Azt mondtuk, hogy akinek jut, jut, akinek nem, az következő hétvégén előbb jöjjön. Mert nem fagyasztunk, a mai napig nincs fagyasztott élelmiszerünk, itt minden frissen készül. Szerencsére egyre többen jöttek, így bővítettük a kínálatot. Építettünk egy kemencét, amiben csülköt sütünk, Márton-napkor libacombot. Ma már dél-amerikai marha- és ausztrál bárányhús is van az étlapon. A legjobb minőségű húsokkal dolgozunk. Ezek ízesítésére a són, a borson és a friss zöldfűszereken kívül semmit nem használunk. Itt semmiben nincs „E”, azaz mesterséges ízfokozó, tartósítószer. Szezonális zöldségekkel, gyümölcsökkel körítjük a fogásokat. Folyamatosan frissítjük a kínálatot.
Hozzászólás zárolva.