10 fontos és elgondolkodtató idézet Popper Péter pszichológustól
88. születésnapját ünnepelné ma Popper Péter magyar pszichológus, aki 2010-ben hunyt el, de könyveiben nagyon sok útravalót hagyott itt az utókor számára. Most tíz idézetet gyűjtöttünk össze tőle, melyek sok bölcsességet tartalmaznak az élet minden helyzetére, legyen szó a gyereknevelésről, a párkapcsolatról, a fegyelemről, az önbecsülésről, vagy a magányról.
Popper Péter évtizedekig hazánk egyik legnépszerűbb pszichológusa volt. Könyveivel, előadásaival, tanácsaival az újságokban, a rádióadásokban, a televízióban segített az embereknek a mindennapok lelki gondjainak megoldásában, eligazodni a gyermeknevelésben. Szabadidejében mindig szívesen foglalkozott szépirodalommal, maga is írt színdarabokat, amelyek közül hármat be is mutattak a nyolcvanas években.
Hosszú betegség után, 2010. április 16-án hunyt el, de örökül hagyta nekünk fontos gondolatait. Olvassátok el ezeket most.
A szeretetet nem lehet méricskélni. Vagy van, vagy nincs.
Nagy dolog, ha valaki jól tud hallgatni. A hallgatás erő. Beszédre kényszeríti a gyöngébbet.
A fegyelemnek belülről kell jönnie… belső fegyelem kell egy embernek ahhoz, hogy ép maradjon lelkileg, de ha nincs belső fegyelem, a külső is jobb, mint a semmi. És akármilyen paradoxul hangzik, a diktatúra megfegyelmezi az embereket, mert félnek, rettegnek. Megtanulják a nyelv fegyelmét, a beszéd fegyelmét, hogy nem mondhatnak bármit, bármikor, bárki előtt, tehát kialakul egy belső kontrollja a beszédnek.
Aki könnyen ígér, az iránt megrendül a bizalom.
Az élet kikényszeríti, hogy az ember játszmákat játsszon. A kérdés csak az, hogy amit az élet kikényszerít, abba mindig bele kell-e egyezni? Az élet a háborúkat is kikényszeríti. Az élet a népek és a vallások közötti ellentétet is kikényszeríti. Most még sorolhatnám, hogy mi mindent kényszerít ki az élet: negatív indulatokat, gonosz cselekedeteket. Mindenre igent kell mondani? Attól, hogy a világ gonosz és züllött, nekünk is gonosznak és züllöttnek kell-e lennünk? Vagy inkább vállalni kell az ellenállás kockázatát, ami néha az ember egzisztenciájába, sőt az életébe kerülhet? Tudom, hogy ezt senkitől sem lehet megkövetelni, legfeljebb az ember követelheti meg önmagától. De azért nem kell a gyávaságot dicsőséggé emelni!
Önbecsülés nélkül (…) hamar lezüllik az ember. Hiszen aki nem számít, bárhogyan viselkedhet. Ugyanígy lezüllik az a társadalom is, aki nem becsüli az egyént.
Az igazi összetartozás valószínűleg az élet legnagyobb értéke. És nyilvánvaló, hogy nemcsak szerelmi összetartozásról van szó, hanem barátságról, vagy a nehezen meghatározható „közöm van ehhez az emberhez” érzésről is.
Ha rosszak a mindennapok, végül rossz lesz az egész élet. A tartalmas, jó élet egyik legfontosabb titka, hogy nem szabad maradékot hagyni. Minden napot, minden élethelyzetet, minden életkori szakaszt a maga teljességében, maradékok nélkül kell végigélni.
– Honnan ismerhetem fel őket?
– Onnan, hogy fáj a lelkük.
– Minden embernek van lelke?
– Ha nem fáj, akkor nincs.
Az ember rettenetesen fél egyedül maradni, ezért kell neki egy társ, egy életszövetséges. Benne marad akár egy halott kapcsolatban is, hogy ne legyen magányos.
Hozzászólás zárolva.