Tudattalan tudásunk

 Az emberi lét alapvető és egyben legfontosabb sajátossága, hogy önreflektáló tudattal rendelkezik. Ennek a tudatnak különös, kettős, megosztott szerkezete van. Az agyfunkciók szerint van bal agyféltekés, azaz analitikus tudat és jobb agyféltekés, azaz intuíciós tudat. A régiek szerint tudó és érző, yang és yin, kételkedő-, gondolkodó és hívő, önös és önzetlen, a rész és egész, a  modern lélektan szerint tudat és tudatalatti. Különös ebben az, hogy bár csak a tudatos tudat részünket éljük meg tudatként, tudatunkat mégis mindkét tudatrész egysége jellemzi és határozza meg. Nem beszélve arról, hogy  cselekvésünket, létünket végképp a kettő együttese mozgatja.

Ki ne tapasztalta volna, hogy úgy dönt és tesz hirtelenjében, amit nem tud megindokolni, és mégis ez volt a helyes.

Tudatos tudásunk nagyságrendekkel szűkebb és kisebb, mint a tudattalan tudásunk.

Az emberi tudat számára mindig is az volt a legnagyobb kérdés: a lét e kettős arculatát elfogadhatóan magyarázni, és a cselekvés motivációját helyesen megtalálni.

A nagy vallások, hitrendszerek, erkölcsi normák azt mutatják, hogy az ember mindig is „tudta”, hogy a két princípium csakis együttesen érvényesül, csak a tudatosság aránya változott a fejlődés során. A régi nagy kultúrákban az intuitív, mindent átfogó, transzcendens oldalnak és tudásnak volt meghatározó szerepe.

A tudás fejlődése során ez fokozatosan eltolódott, míg kb. az elmúlt 300 évben Newton felfedezései óta már a racionális, a tudományosan megismerhetőé és magyarázhatóé a vezető szerep, olyannyira, hogy bizton állíthatjuk, hogy korunkban a tudomány újfajta vallássá magasztosult. S  akár akarjuk, akár nem, a nyugati világ, a tudomány határozza meg a közérdeket és a követendő magatartásmintákat a technika fejlődését, az egészség és jólét törvényeit, s ugyancsak nyomják  rá bélyegüket a mikro-és makrogazdasági szerveződésekre is.

A racionális, a tudományos fejlődés mindaddig a kánaán ígéretét jelentette, ameddig nem mutatkoztak a növekedés határai, földünk lét-, egészségproblémái, az érem másik oldala.