Az extrovertált hajlam

A jungi tipológiák ismertetésénél részletesen bemutattam az extrovertált és az introvertált személyiség-típust. Itt és most arról írok, hogy az MBTI meghatározások szerint az extrovertált hajlamú ember a külső világhoz kapcsolódik erősebben.

            Ha választani kell egy jó könyv vagy egy közepes társaság között, az extrovertált az utóbbit választja, egyszerűen azért, mert jól érzi magát az emberek között, jobban, mint a magányában, még ha egy jó könyvvel is lenne „összezárva”.

            Úgy érzi, hogy energiával tölti fel a külvilág, következésképpen gyenge és elesett, ha egyedül kell lennie valahol.

            Vágyik az élményekre, arra, hogy történjen valami, hogy csinálni lehessen valamit, lehetőség szerint másokkal együtt, és főleg, hogy meg lehessen beszélni az élményt, a dolgokat…

            Érdekes módon beszéd és cselekvés közben jön rá arra, hogy mit gondol és érez, mintha a beszéd szülné, váltaná ki a gondolatot, s hasonlóan a cselekvés, a tett közben keletkeznének az érzelmei…

            Róla mondják, amit a magyar emberről általában szoktak megállapítani, nem éppen dícsérő jelleggel: előbb cselekszik, és utána gondolkodik. (Renee Baron és Elizabeth Wagele:

Játékos enneagram, Leela Alapítvány, 1998, h. n., 137. o.)

            Impulzív – a pillanat hatására cselekszik, hamar elveszti az önuralmát, és vannak agressziv tendenciái… A viccek közül is inkább az agresszíveket, a szexuális tárgyúakat részesíti előnyben, általában is kedveli az ún. vaskos tréfákat.

            Szeret vezetni, másokat irányítani, szívesen dolgozik ilyen munkakörben. Jutalmazással hamarabb és tartósabban lehet befolyásolni, mint bűntetéssel.

            Ha visszatekintünk az eddig olvasottakra, nem túl hízelgő az extrovertált emberről kirajzolódó kép. Pedig azért jócskán vannak pozitívumok is.

            Ilyen az, hogy mivel könnyen teremt kapcsolatot, az extrovertált embernek sok jó barátja van, akire támaszkodhat és támaszkodik is a bajban.