Kisfiam hibáztam, kérlek ne haragudj rám!

Dühöt és keserűséget éreznek, ha úgy látják, tisztességtelenül bántak velük vagy igazságtalanul vádolják őket. Ha nem segítünk nekik, ez a keserűség évekig megmaradhat bennük.

Vegyünk egy mély lélegzetet, és kérjünk bocsánatot a romboló kritikáért, vagy a fizikai bántalmazásért, ami részünkről valamikor is érte. Mondjuk el neki: sajnáljuk, hogy olyasmit mondtunk vagy tettünk, amivel megbántottuk, és keserűséget okoztunk neki.

Amikor bocsánatot kérünk gyermekünktől, ezzel az a célunk, hogy vállaljuk a teljes felelősséget mindenért, amivel bűntudatot ébresztettünk benne.

 Amikor elnézést kérünk, azt mutatjuk a gyermekeknek, hogy emberek vagyunk. Nem vagyunk tökéletesek. Bizonyítjuk neki, hogy van bátorságunk, és jellemünk beismerni tévedésünket.

Sok szülő nem hajlandó bocsánatot kérni a gyermekeitől, mert fél, hogy ezzel elveszti a tiszteletét. Fél, hogy a gyermekei többé nem fogják tévedhetetlennek tartani, és vissza fognak ezzel élni. Ez a félelme valójában gyengeségének a jele. A hiúsága akadályozza, hogy megtegye ezt a lépést.

Az igazság az, hogy ennek pontosan a fordítottja igaz. Ha bocsánatot kérünk a gyermekünktől, jobban fog szeretni és tisztelni minket. Növelni fogjuk annak esélyét, hogy a jövőben készségesen együttműködjön velünk. Ha tévedés esetén nem kérünk bocsánatot, ez haragot és keserűséget ébreszt a gyerekben. Csökkenni fog értéke a saját szemében.

Ha bocsánatot kérünk, megszabadítjuk őt a bűntudatnak, a negativitásnak, az értéktelenség-érzésnek attól a terhétől, amit a destruktív kritizálás miatt cipel. Azt mondjuk: „Ne haragudj, hogy ezt tettem, ezt mondtam!” és ennek a néhány egyszerű szónak azonnali és bámulatos hatása lesz.

Gyerekek, akik megközelíthetetlenek voltak, eltávolodtak szüleiktől, hónapokig, évekig alig néztek egymásra, egyetlen pillanat alatt feloldódtak, amikor a szülő veszi a bátorságot, vállalja a felelősséget és bocsánatot kér.

Ha bocsánatot kértünk, ígérjük meg, hogy többé nem bírálunk bántó módon. Engedjük meg a gyereknek, hogy emlékeztessen erre az ígéretünkre, ha néha-néha elfeledkezünk róla. Ettől kezdve valahányszor megszegjük ígéretünket, első dühünkben mondunk valamit, utána azonnal kérjünk elnézést.