Két nő harca…

Olga és Ivett a legjobb testvérek voltak egészen fiatal felnőtt korukig. Addig ugyanis egészen másképp alakult az életük: Olga tanárnő lett, Ivett pedig biológusként évekig külföldön kutatott, ösztöndíjjal. Amikor azonban végleg hazaköltözött, olyan harc kezdődött kettejük között, amit korábban el sem tudtak képzelni. "Azzal kezdődött az egész, hogy a családi ebédeket mindig a nővérem pasijának az időbeosztásához igazítottuk. Ezt egy darabig nem tettem szóvá, de egy idő után elkezdett nagyon idegesíteni. Amikor egyik alkalommal szóltam neki emiatt, előtörtek belőle a múltbeli sérelmek, és minden apróságot a fejemhez vágott" – meséli Ivett, aki még azt is hozzátette: kisebbik gyerekként mindig mindenből azt kapta, ami a nővérének már nem kellett.

Karafiáth Orsolya költőnő húga, Metta azt meséli, hogy valószínűleg éppen az eltérő életút az oka annak, hogy közte és nővére között nincs semmiféle viszály. "Mivel nekem soha nem voltak irodalmi ambícióim, soha nem voltam féltékeny a nővéremre. Sőt, büszke vagyok rá, és örülök, hogy ő ilyen."

A szülő is tehet róla

A versenyhelyzetek kialakulásában sokszor a szülők a leginkább hibásak: ha egy családba két lány születik, a szülők gyakran hasonlítják a kisebb testvért a nővéréhez. Shere Hite, egy Németországban élő amerikai szexuál pszichológus Daily Mailben megjelent cikke szerint sokszor ez a kiváltó oka a lánytestvérek felnőttkori rivalizálásának. Ráadásul kamaszkorban a szülők sokkal rövidebb pórázon tartják a lányokat: nem engedik őket bulizni, idejében haza kell érniük. A szülői féltés miatt sokszor sokkal inkább a lakásba vannak zárva, mint a fiúk, így természetes, hogy több alkalmat és ürügyet találnak arra, hogy egymással civakodjanak. A szakember szerint általában az a jellemző, hogy amikor a lánytestvérek elkerülnek a szülői házból, sokkal közelebb kerülnek egymáshoz érzelmileg, talán éppen azért, mert nincsenek összezárva. És ugyanez igaz az anya-lány kapcsolatokra is.