Öngyilkossággal fenyegetőzött? „Cry for help”- könyörög
Öngyilkossággal fenyegetőzött…hogyan segíthetett volna? Ha érezzük, hogy haragja erőteljesen maga ellen irányul, befelé fordul, meg lehet próbálni, hogy ezt a dühöt kihozzuk belőle: bátorítsuk, hogy adja ki magából a feszültséget, kapjon utat az agresszió a külvilág (akár felénk).
"Cry for help"- könyörgés, sírás a segítségért.
Az öngyilkosságra készülők segélykiáltása ez az utolsó pillanatban felénk, a környezet felé, amit nem mindig veszünk észre, vagy nem tulajdonítunk neki nagyobb jelentőséget. Pedig a "cry for help" mindig öngyilkossági szándékra, gondolatokra utal, és nem szabad elbagatellizálni.
A bajban lévő figyelmezteti a környezetet, hogy baj van, és egyúttal segítséget próbál kérni.
Döbbenetes, de tény: az öngyilkosok 40-60%-a tette elkövetése előtt elmegy valamilyen orvosi rendelőbe (házi orvoshoz vagy pszichiáterhez). Cry for help ez is.
Milyen figyelmeztető jelekre kell figyelnie a környezetnek ?
- A szuicídium (öngyilkosság) előtti utolsó szakaszban az illető egyre inkább beszűkül, nem lehet kimozdítani, fásultnak és reménytelenül gyengének, közömbösnek tűnik.
- Egyre jobban erősödik az önmaga ellen az agressziója.
- Kezdenek megjelenni a különféle öngyilkossági fantáziák és álmok.
Mit lehet laikusként tenni, ha valaki ilyen jelzéseket küld felénk?
A legelső dolog, hogy igyekezzünk mellette maradni. Célszerű óvatosan kihozni a beszűkült állapotból a segítséget kérőt, hogy a figyelme ne a tettre irányuljon. Ebben segíthetnek egyszerű banális kérdések is, amik hirtelen eszünkbe jutnak: Mit csináltál ma? Mit ettél? Mikor keltél? stb. Ezek segítségével elterelhetjük gondolatait.
Ha érezzük, hogy haragja erőteljesen maga ellen irányul, befelé fordul, meg lehet próbálni, hogy ezt a dühöt kihozzuk belőle: bátorítsuk, hogy adja ki magából a feszültséget, kapjon utat az agresszió a külvilág (akár felénk).
Próbáljuk rávenni, hogy mondja ki öngyilkossági fantáziát, hisz a kibeszéléssel máris óriási terhet lesz képes levenni a válláról.
Természetesen egy ilyen helyzetben könnyen lebénulhatunk, és nem tudunk logikusan gondolkodni, esetleg képtelennek érezzük magunkat arra, hogy segítsünk. Ne érezzük emiatt bűnösnek magunkat, hisz óriási a feladat.
Ilyenkor a legtöbb, amit tehetünk, hogy próbáljuk elérni: keressen fel az illető pszichiátert, vagy ha nagyobb városban lakik, akkor igyekezzen felvenni a kapcsolatot a helyi lelkisegély szolgálattal, ahol ez ilyen helyzetekre fel vannak készülve.
Hozzászólás zárolva.