Hogyan készüljünk az iskolára?…

Még néhány nap, és kicsiknek, nagyoknak elkezdődik a tanév. Van szülő, aki úgy gondolja, még ezt a pár napot hagy használja ki a gyerek, s aztán ugorjon fejest az iskola követelte feszes menetrendbe. Bár diákja válogatja, olyan azonban vélhetően kevés van, aki felhőtlen örömmel várja az iskolakezdést. Különösen igaz ez az általános iskolásokra. Sokan szorongásukat flegmasággal, vagy túlzott élénkséggel leplezik. Vannak, akik bizonygatják, örülnek, hogy újra találkoznak osztálytársaikkal, és így fedik el aggodalmaikat: kapnak-e új tanárokat, milyenek lesznek az új tantárgyak, stb.

Kimutatják-e, vagy sem, de mindenképpen szorongást és stresszt okoz, ha új iskolába kezd járni a gyerek, illetve, ha most kezdi az iskolát. Akár 6, akár 14, akár 18 éves. Rájuk fokozottabban igaz, amit felnőttként mi magunk is megélünk, amikor új munkahelyre lépünk be.

Az iskolakezdés a szülőnek is okozhat nem kevés stresszt. Nem csupán azért, mert maga is aggódik, hogy fog viszonyulni gyermeke az iskolához, hanem azért is, mert át, vagy vissza kell állni egy feszesebb, kötöttebb életrendre.

Nem jó hát fejest ugrani szeptember 1-jén az iskolakezdésbe. Ha még nem kezdtük el, kezdjük el már ma a felkészülést:

– este már az iskolai menetrendnek megfelelő időpontban feküdjön le a gyerek – vége a lazításnak, esti tévézésnek

– reggel is vége a lustálkodásnak: nem kell durván kiverni az ágyból, inkább adjunk neki feladatokat, ami miatt időben fel kell kelnie

– ha eddig még nem foglalkozott vele, mert hál’istennek jó tanuló, a napokban azonban sorra-rendre nézze át az eddig tanultakat. Egy kis ismétlés matekból, fizikából, kémiából egyik gyereknek se árt

– próbáljuk megtudni az iskolától, osztályfőnöktől kapnak-e új tanárokat, s beszélgessünk el a gyerekkel a változásokról

– ha új tantárgyak is belépnek majd az életébe, ezekre is igyekezzünk felkészíteni őt, oldva ezzel is az újdonság okozta szorongást